Az I. rendű terhelt és társai ellen indult büntetőügyben a törvényszék ítéletében megállapította a következőket:
Az I. rendű, II. rendű és III. rendű terheltek megállapodtak abban hogy fegyvereket szereznek, és azokkal a cigány kisebbséghez tartozó személyeket támadnak meg, őket „megrendszabályozzák”.
A terheltet a Német Szövetségi Köztársaságban többrendbeli, szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem, és ezzel halmazatban más személy elleni és nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények miatt halmazati büntetésül tizenhárom év szabadságvesztésre ítélték és elrendelték a terhelt biztonsági őrizetbe vételét.
Az Igazságügyi Minisztérium megkeresése alapján a törvényszék végzésével a német bíróság ítéletének érvényét az 1978. évi IV. törvény szerinti bűncselekményeknek minősítve, a kiszabott büntetést tizenöt évi fegyházbüntetésként ismerte el.
A felperes és a II.r. alperes között 1998. május 26-án fővállalkozási szerződés jött létre a felperesi önkormányzat területén a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére. A fővállalkozói díjat átalánydíjként 1.113.027.776 forintban határozták meg, a teljesítési határidő 2002. június 30. volt. A II.r. alperes a szerződéskötést követő 30 napon belül a fővállalkozói díj 10 %-ának megfelelő összegű jólteljesítési bankgarancia nyújtására volt köteles azzal, hogy e kötelezettség teljesítésének elmulasztása a szerződést felbontja.
Az alperes fizetési meghagyással 3.782.304 forint megfizetésére kötelezte a felperest az általa foglalkoztatott B.T. üzemi balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén, figyelemmel arra, hogy a felperes munkavédelmi szabályszegése ok-okozati összefüggésben áll az üzemi baleset bekövetkeztével, így a balesettel összefüggő egészségbiztosítási ellátások költségei megtérítésére a felperes köteles.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely döntést a másodfokú bíróság helybenhagyott.
A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait, – amelyben a felperesek radarüzemeltető munkakörben eltöltött idejük korkedvezményre jogosító időként való elismerése iránti kérelmét elutasították a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8. § (1)-(3) bekezdése, 8/B. §-a, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (Tny.vhr.) 1. számú melléklete, a sugárvédelem hazai szabályozásáról szóló 4/1965.(XII.7.) EüM rendelet 1.