I. A járásbíróság a jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli – ebből 1 esetben folytatólagosan elkövetett – garázdaság vétségében [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdés] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (1) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül – pénzbüntetésre ítélte.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára, arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a zaklatás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A Legfőbb Ügyészség ezért az alapítélet megváltoztatásával a terhelt tanácsülésen történő felmentését indítványozta a zaklatás vétségének vádja alól azzal, hogy a kiszabott pénzbüntetés napi tételei számának csökkentése nem indokolt, mert a terhelt korábban és a jelen alapügy alatt is követett el garázdaságot.
III. A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
1. Az alapítélet indokolása hiányos. A járásbíróság ítéletéből nem állapítható meg, hogy az indokolás 1-5. pontjaiban rögzített melyik tényállást tekintette garázdaságnak és melyiket zaklatásnak. Rövidített indokolás esetén is elvárható, hogy a vádiratban vád tárgyává tett tényállás és a bíróság által megállapított tényállás egymáshoz való kapcsolata beazonosítható legyen. Ha nem egy cselekmény a vád tárgya, és nem egy rendbeli bűncselekmény a vádbeli minősítés, akkor a bíróság kapcsolja az általa megállapított egyes tényállásrészletekhez az általa megállapított bűncselekményeket.
2. Miután az alapügyben eljárt bíróság e minimális kötelezettségét elmulasztotta, a felülvizsgálati indítvány elbírálása kapcsán a Kúria egyenként vizsgálta meg és minősítette a tényállás 1-5. pontjaiban rögzített cselekményeket. Ennek eredményeként megállapította, hogy a tényállás 1.,4. és 5. pontjában leírt cselekmények – eltérően az alapítélet rendelkező részében megjelölt 2 rendbeli (ebből 1 esetben folytatólagosan elkövetett) garázdaság vétségétől – 3 rendbeli garázdaság vétségének minősülnek. A garázdaság vétségeként értékelt cselekmények minősítése tehát részben törvénysértő volt, ám az nem képezte a felülvizsgálat tárgyát. A Kúria ezért csak a törvénysértés megállapítására szorítkozott.
3. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 176/A. §-ának (1) bekezdésében és elbíráláskor lényegében azonos tartalmú Btk. 222. §-ának (1) bekezdése alapján, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A terhelt a tényállás 2. pontjában körülírt 2013. február 20-i és a tényállás 5. pontjában megfogalmazott 2013. augusztus 6-i magatartását egyazon sértett ellenében tanúsította. A tényállás 2. pontbeli cselekménye kapcsán a sértett kifejezetten zaklatás miatt terjesztett elő magánindítványt még aznap, 2013. február 20-án, valamint ugyancsak zaklatás miatt terjesztett elő magánindítványt 2013. augusztus 7-én a tényállás 4. és 5. pontjában körülírt cselekmények miatt. A tényállás 4. pontbeli cselekmény viszont garázdaságnak minősül, és a sértettnek sérülése nem keletkezett, így a magánindítvány közömbössé vált. Amennyiben a tényállás 2. és 5. pontjában leírt cselekmények egyébként a zaklatás törvényi tényállásába illeszkednének, akkor sem képezhetnének zaklatási részcselekményt, mert a tényállás 2. pontbeli 2013. február 20-i cselekmény elkövetésétől 2013. augusztus 6-ig (tényállás 5. pont) eltelt csaknem fél évre figyelemmel sem a háborgatás rendszeressége sem annak tartóssága nem állapítható meg.
4. A Kúria a garázdaság és a zaklatás bűncselekményének alaki halmazatát megvizsgálva abból indult ki, hogy amennyiben azok elkövetési magatartása fedi egymást, illetve azonos, akkor ugyanazon cselekmény csak egyetlen bűncselekményt valósíthat meg, egyetlen bűncselekményként minősülhet. S a zaklatás csak akkor valósul meg, ha ugyanaz a cselekmény súlyosabban büntetendő bűncselekménynek nem minősül. Ha tehát az adott cselekmény (például) a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő garázdaság vétségének minősül, akkor ugyanez a cselekmény nem minősülhet egy másik bűncselekménynek, még annak részcselekményeként sem.
A Kúria a megtámadott határozatot megváltoztatta. Terheltet az ellene zaklatás vétsége miatt emelt vád alól felmentette és egyúttal a kiszabott pénzbüntetést is mérsékelte.
Budapest, 2016. február 4.
A Kúria Sajtótitkársága