I. A járásbíróság a fiatalkorú V. rendű terheltet bűnösnek mondta ki (csoportosan elkövetett) rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés c) pont]. Ezért őt 1 év - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházára ítélte.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt fiatalkorú V. rendű terhelt javára a büntetőjog - minősítésen túli - más szabályának megsértése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt.
Az indítvány szerint a Btk. 106. § (2) bekezdésének 2. mondata alapján azzal szemben, aki az elkövetéskor a tizennegyedik életévét nem töltette be, csak intézkedés alkalmazható. A rövidített indokolással szerkesztett alapítélet nem tartalmazza az alanyi és tárgyi büntetéskiszabási tényezőket. Erre figyelemmel a megyei főügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen hozandó határozatával az alapítéletet helyezze hatályon kívül, és a járásbíróságot utasítsa új eljárásra.
A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta és kiegészítő indokolás mellett azzal megegyező indítványt tett.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
1. A fiatalkorú V. rendű terhelt 2001. január 18-án született, így a bűncselekmény elkövetésekor, 2014. január 1-jén, a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizenharmadik életévét még nem.
A Btk. 105. §-ának (1) bekezdése szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
A Btk. 16. §-a úgy rendelkezik, hogy nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
A Btk. 106. § (2) bekezdésének 2. mondata azonban úgy rendelkezik, hogy azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható. A járásbíróság a büntető anyagi jog e mérlegelést nem tűrően alkalmazandó szabályát megsértve szabott ki büntetést az V. rendű terhelttel szemben.
2. A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria ne maga küszöbölje ki a törvénysértést, hanem ennek érdekében helyezze hatályon kívül a jogerős ügydöntő határozatot és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új ügydöntő határozat hozatalára – mert: a rövidített indokolással szerkesztett alapítélet nem tartalmazza a büntetéskiszabás alanyi és tárgyi tényezőit [Btk. 80. § (1) bekezdés, 56. BKv számú büntető kollégiumi vélemény].
A Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Be. 428. §-ának (1) bekezdése azonban azt is lehetővé teszi, hogy a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezze és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítsa, ha a 427. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges.
A Kúria megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szemben a megrovás, a próbára bocsátás és végső soron a javítóintézeti nevelés, valamint – ha az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte – a jóvátételi munka alkalmazható.
A kifejezetten súlyos bűncselekményt elkövető V. rendű terhelttel szemben a megrovás alkalmazása fel sem merülhet. Az is kétségtelen, hogy a járásbíróság szabadságelvonással nem járó szankciót tartott indokoltnak vele szemben, ezért sem alkalmazott nyomban szabadságelvonással járó javítóintézeti nevelést. Mindezek után – tiszteletben tartva a bíróságnak azt a jogerős döntését, amelyet az ügyész, a terhelt és a védő is elfogadott – a Kúria egyetlen intézkedés, a próbára bocsátás alkalmazására látott lehetőséget.
Az intézkedés alkalmazásának a felülvizsgált, rövidített indokolással ellátott ügydöntő határozatban foglalt adatok alapján nem volt akadálya, és a Kúria szerint egy megismételt eljárás sem segítette volna elő a megalapozottabb szankció-alkalmazást az V. rendű terhelttel szemben.
A Kúria ezért a támadott határozatot megváltoztatta, a büntetés kiszabását mellőzte, és az V. rendű terheltet 2 évre próbára bocsátotta.
Budapest, 2016. február 4.
A Kúria Sajtótitkársága