Munkaügyek

A megismételt eljárásban megállapított tényállás szerint a felperes 1983. óta állt az alperes alkalmazásában gépkezelő, gépmester munkakörben. 2011. szeptember 3-án csapatépítő jellegű céges rendezvényen vett részt, ahol alkohol fogyasztása történt. A rendezvény helyszínére délután érkezett K. B, akinél a dolgozók csoportja rákérdezett arra, hogy mennyi lesz az üzemi hatékonyság százalékban kifejezett mértéke. Arra, hogy a 70 %-os célkitűzést nem érik el, a felperes azt válaszolta K. B.-nek, hogy „ha nem lesz meg a 70 %, szétverjük a fejedet”.  Az alperes 2011.

A munkáltató 2015. január 1-jétől kiegészítette a felperesek garantált illetményét a garantált bérminimumra, ugyanakkor a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette, így összességében a felperesek jövedelme nem változott.

A felperes 1999-től vállalkozói jogviszonyban, utóbb munkaviszonyban hálózatszerelő karbantartóként, majd műszaki vezetőként, 2006. február 1-jétől beruházási műszaki munkatársként állt az alperes alkalmazásában. Munkavégzésének helye legutolsó munkakörében a munkáltató abonyi fióktelepe és szolgáltatási területei voltak. Az alperes 2014. június 11-én kelt felmondásával 2014. július 31. napjával szüntette meg a védett korú felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint az alperes igazgatóságának 9/2014.06.06.

A felperes 2008. augusztus 5-étől állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban ügyfélszolgálati előadó munkakörben. 2014. június 6-án pünkösd előtti pénteki napon a felperes az ügyfélszolgálaton látta el tevékenységét, a munkavégzés befejezését megelőzően az utolsó ügyfél távozása után a felperes összepakolt és az ügyfél által ottfelejtett napszemüveget a táskájába téve az irodából elment anélkül, hogy a munkatársait az esetről tájékoztatta volna. Az eseményt az ügyfélszolgálaton lévő kamera rögzítette.

A műszaki főiskolai üzemgazdász végzettséggel rendelkező felperes ipari és kereskedelmi ügyintéző munkakörben dolgozott az alperesnél. 2011. februárban a hivatalvezető felajánlotta, hogy más jellegű hasonló feladatot, ezen belül hatósági ügyintézést is végeznie kellene, ez ellen azonban a felperes a leterheltségére hivatkozással tiltakozott. Egy másik, 2011. február elején lefolytatott beszélgetés során a felperes kifogásolta, hogy kevesebb jutalmat kapott a többiekhez képest. A munkáltatói jogkör gyakorlója 2011. február 28-án kelt intézkedéssel az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17.

A felperes 2013. és 2014. években a kompenzáció igénylése érdekében a nyilatkozatot megtette, azonban sem 2013., sem 2014. évben nem részesült az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzációban. Ezért a keresetében 21 havi, mindösszesen 249.900 forint kompenzáció, valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2013. évi kompenzációjáról szóló 408/2012.(XII.28.) Kormányrendeletben (2013.

A felperes jegyző munkakörben állt közszolgálati jogviszonyban H. Polgármesteri Hivatallal. A megyei kormányhivatal 2015. január 1-jével kezdődő hatállyal kijelölte H. várost és T. községet, mint közös önkormányzati hivatalhoz tartozó településeket, egyúttal a közös önkormányzati hivatalról szóló megállapodást pótolta. Határozatában többek között rendelkezett arról, hogy a közös önkormányzati hivatal székhely települése H. város és a hivatal székhelyén egy fő jegyző működik. H. város Önkormányzati Képviselő-testülete önkormányzati határozatában elfogadta H.

A közigazgatási szerv igazgatója írásbeli értesítésével fegyelmi eljárást indított az alperes kormánytisztviselővel szemben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. § (1) bekezdése alapján méltatlanságra hivatkozva és a fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a kormánytisztviselőt a terhére rótt kötelezettségszegések miatt hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A felperes az alperesnél bíróként állt szolgálati jogviszonyban 2012. június 30-áig. Szolgálati jogviszonyának megszűnésekor az alperes kollégiumvezetői tisztséget töltött be. A köztársasági elnök a 2012. március 29-én kelt határozatával a felső korhatár elérésére hivatkozással a felperest 2012. június 30-ával bírói tisztségéből felmentette a 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja alapján. Az Alkotmánybíróság a 32/2012. (VII.17.) AB határozatával megállapította, hogy a Bjt. 90. § ha) pontja, valamint a 230.

A felperes 2008. január 31-étől állt az alperes alkalmazásában szervizes munkakörben. Feladatát képezte az egyes munkafolyamatokhoz szükséges alkatrészek, tárgyi eszközök munkáltató által biztosított előlegből való beszerzése, mely összeggel utóbb el kellett számolnia. A felperes részére 2012. július 9-én az ügyvezető 100.000 forint összegű kölcsönt adott elromlott gépjárműve szervizeltetése érdekében. A felperes által 2013. október 1-jén aláírt kiadási pénztárbizonylat szerint 384.903 forinttal, 2014. január 10-én 206.824,67 forinttal tartozott az alperesnek. Az alperes 2014.