Munkaügyek
A felperes 2006 óta áll az alperesnél távközlési hálózatszerelő szakmunkás munkakörben alkalmazásban. Feladata többek között számítógépes, rádió-, telefon- és televíziós átviteli kábelek szerelése, javítása.
A felperes kozmetikus munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felek abban állapodtak meg, hogy 2013. január 31-én a jogviszonyt közös megegyezéssel fogják megszüntetni.
Az 1947. december 24-én született felperes 2002. szeptember 1-től – a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény alapján – szolgálati nyugdíjban részesült, amely ellátás 2012. január 1-től öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra. A felperes 2002. szeptember 2-tól az Állami Számvevőszéknél állt közszolgálati, majd kormányzati szolgálati jogviszonyban, amely jogviszonya utóbb, a 2013. szeptember 4-én kelt felmentéssel megszüntetésre került. Az öregségi nyugdíj 2013.
Az alperesek mint a felperes pénzkezeléssel megbízott munkavállalói egy, az 1990-es évek közepén keletkezett pénztárhiány fedezésére fiktív hitelt folyósítottak. Annak érdekében, hogy a fiktív hitelben szereplő összeg utóbb megtérüljön, az alperesek újabb fiktív hitelszerződéseket létesítettek. Amikor a hiány fedezésére már ezek az összegek sem voltak elegendőek, az ügyfelek betétjeit kezdték feltörni és az abban lévő pénzösszegeket irányították át a fiktív hitelállomány fedezésére abból a célból, hogy az egységnek az a tulajdonsága, hogy a hitelek megfizetése zavartalan, megmaradjon.
A felperes 2002-től állt a megyei jogú város polgármesteri hivatalánál közszolgálati jogviszonyban okmányiroda vezetőként. 2013. január 1-jétől a jogutód kormányhivatalhoz került okmányirodai ügyintéző munkakörbe, és két hónapra megbízták a kiadmányozási jogkör gyakorlásával. Közvetlen felettese ekkor a hivatalvezető volt, aki a munkáltatói jogkört 2013. február 27-én a jogviszony létesítése és megszüntetése vonatkozásában megtartotta, egyebekben azt átruházta.
Az alperes ügyvezető igazgató munkakörben állt a felperes alkalmazásában, munkaszerződése szerint vezető állású munkavállalónak minősül. 2008. október 1-jén a társaság átszervezéséről rendelkezett, amire tekintettel két munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A munkavállalók keresetet nyújtottak be a felmondások jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt. A másodfokú bíróság 2011.
A felperes 2009. évtől szolgált Afganisztánban. 2011. évben a vérnyomás- és szédülésproblémái kivizsgálását követően ismételten Afganisztánban teljesített szolgálatot. Novemberben a felperes fejfájás, kézzsibbadás, kézügyetlenség miatt fordult panasszal a tábori orvoshoz, majd mivel az állapota nem javult, a Mazar-e Sharifi kórházba szállították, ahol egy korábban lezajlott, illetve egy folyamatban lévő agyi infarktust diagnosztizáltak. A diagnózis felállítását követően megkezdődött a felperes kezelése, majd repülővel Magyarországra szállították a Honvéd Kórházba.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. február 21-étől állt az alperes alkalmazásában határozott idejű munkaszerződéssel, amelyet több alkalommal meghosszabbítottak. Az utolsó, 2014. július 31-én kelt munkaszerződés a munkaviszony fennállását 2014. szeptember 30-áig állapította meg.
A Kúria a Kfv.II.37.231/2016/6. számú ítéletében döntött arról, hogy a gépjármű jogszabályi tiltó rendelkezés hiányában ismételten lefoglalható. Az adóvégrehajtó által lefoglalt, de forgalomból ki nem vont gépjármű bírósági végrehajtó általi, újbóli lefoglalása esetén a bírósági végrehajtó megkeresésére a közlekedési igazgatási hatóság a gépjármű forgalomból való kivonásáról dönteni köteles a 326/2011.(XII.28.) Korm. rendelet 101. § (1) bekezdés b) pontja alapján, nincs helye az eljárás felfüggesztésének a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 32. § (1) bekezdése alapján.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2013. december 11-én kelt határozatát – amellyel a felperes által 2013. október 14-én előterjesztett rokkantsági járadék igényt a rehabilitációs szakigazgatási szerv elsőfokú szakértői bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2013. december 3-tól 50%-ban megállapító szakhatósági állásfoglalása alapján azért utasította el, mert az ellátásnak a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII.27.) MT. rendelet (MTr.) 1. § (1) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn – helybenhagyta.