Tájékoztató diszkriminációra alapított illetménykövetelés tárgyában (Mfv.II.10.143/2016.)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2016. október 26.

A munkáltató 2015. január 1-jétől kiegészítette a felperesek garantált illetményét a garantált bérminimumra, ugyanakkor a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette, így összességében a felperesek jövedelme nem változott.
A felperesek 2015. május 5-én keresetet terjesztettek elő, melyben a 2015. január 1-jétől 2015. május 31-éig terjedő időtartamra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész-különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest a késedelmi kamattal növelt mértékben. Állították, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette olyan összeggel, amennyivel a bértábla szerinti illetményüket a garantált bérminimumra egészítette ki, így összilletményük nem növekedett. Ugyanakkor azon közalkalmazottak illetményét felemelte, akik munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel nem rendelkeztek, vagy az alacsonyabb mértékű volt, mint ami szükséges a garantált bérminimum eléréséhez.
A felperesek nem vitatták, hogy besorolásuk a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, az alperes fizetési fokozatukat, továbbá ez alapján illetményüket a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően állapította meg.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesek keresetét elutasította.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy bárki akkor marasztalható az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a kifogásolt hátrányt okozó magatartást az adott személlyel vagy csoporttal szemben annak védett helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt, arra tekintettel tanúsítja.
A felperesek nem nevesítettek az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonságot vagy helyzetet, amellyel összefüggésben őket hátrány érte, nyilatkozatuk tartalma alapján ez kizárólag az Ebktv. 8. § t) pontja körében volt értelmezhető. A törvényszék megállapítása szerint önmagában az a körülmény, hogy a felperesek korábban munkáltatói döntésen alapulóan részesültek illetménykiegészítésben, őket nem homogenizálja és nem biztosít számukra alanyi jogot arra, hogy ezen juttatást folyamatosan megkapják. A felperesek alanyi jogosultsággal kizárólag a Kjt. 66. § (1) bekezdése szerinti garantált illetmény (garantált bér, garantált bérminimum) vonatkozásában rendelkeztek.

A Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét alaptalannak minősítette és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felperesek a peres eljárásban valószínűsítették, hogy őket hátrány érte (illetményük ténylegesen nem emelkedett), és védett tulajdonságként az Ebktv. 8. § t) pontjában megjelölt „egyéb helyzetet” jelölték meg és azt, hogy rendelkeztek munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel. Az összehasonlítható helyzetben lévő csoport tagjait akként határozták meg, hogy ők nem rendelkeztek munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel. Az eljárt bíróságok nem fogadták el a felperesek azon állítását, miszerint az a körülmény, hogy rendelkeztek munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel, az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti védett helyzetnek minősül.

A Kúria osztja az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 208/2/2010.(IV.9.) TT számú, az „egyéb helyzet” meghatározásával kapcsolatos állásfoglalásában kifejtetteket. Az „egyéb helyzet” fogalma dinamikusan változik, definíciós magját azonban az képezi, hogy a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas és társadalmi előítéletekből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az „egyéb helyzet” esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt.

Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt akkor marasztalható a munkáltató, ha a kifogásolt hátrányt okozó magatartást az adott személlyel vagy csoporttal szemben, annak védett helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt, arra tekintettel tanúsította. Önmagában az a körülmény, hogy korábban munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítésben részesítették őket, az ilyen juttatással rendelkező közalkalmazottakat nem homogenizálja, ez nem alkalmas általánosításra és semmiképpen sem táplálkozik társadalmi előítéletekből. Mindezek alapján helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a felperesek nem valószínűsítették azt, hogy rendelkeztek az Ebktv. 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal, így az adott esetben nem lehetett megállapítani azt, hogy illetményük megállapítása során a munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

2016. október 12.

A Kúria Sajtótitkársága