Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.044/2016. számú ügyről kártérítés tárgyában

Dátum

A felperes az alperesnél bíróként állt szolgálati jogviszonyban 2012. június 30-áig. Szolgálati jogviszonyának megszűnésekor az alperes kollégiumvezetői tisztséget töltött be. A köztársasági elnök a 2012. március 29-én kelt határozatával a felső korhatár elérésére hivatkozással a felperest 2012. június 30-ával bírói tisztségéből felmentette a 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja alapján. Az Alkotmánybíróság a 32/2012. (VII.17.) AB határozatával megállapította, hogy a Bjt. 90. § ha) pontja, valamint a 230. §-a alaptörvényellenes, ezért azt a hatálybalépésének napjára visszaható hatállyal 2012. január 1-jével megsemmisítette. A felperes a bírói szolgálati viszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása, jogviszonya helyreállítása, egyben kollégiumvezetői beosztásba történő visszahelyezése iránt pert indított. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes bírói szolgálati jogviszonyának a megszüntetése jogellenes, a szolgálati jogviszonyát 2012. június 30-át követően folyamatosan fennállónak kell tekinteni. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a felperes bírói tisztségébe történő visszahelyezéséhez szükséges intézkedéseket tegye meg.
2013. április 2-án hatályba lépett az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény, amely a Bjt-t 232/B – 232/K. §-okkal egészítette ki. A másodfokú bíróság megismételt eljárásban 2014. június 17-én kelt ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatta, és a felperes vezetői beosztásába való visszahelyezésre irányuló kereseti kérelmet elutasította. A felperes 2013. április 19-én az Országos Bírósági Hivatal (OBH) által a 2013. évi XX. törvénnyel módosított Bjt. rendelkezései szerint rendszeresített kérdőíven („B nyilatkozat”) a c) pontra akként nyilatkozott, miszerint „Az általam indított perben született jogerős ítélet ellenére nem kérem a bírói tisztségbe való kinevezésemet. A 12 havi illetményemnek megfelelő összegű átalánykártérítés megfizetését kérem”. E nyilatkozata alapján a felperes a Bjt. 232/J. § (5) bekezdés harmadik mondata és (6) bekezdése szerinti juttatásokra vált jogosulttá, amelyeket az alperes 2013. április 25-éig terjedően, azaz a „B nyilatkozat” alperessel való közlésének napjáig megfizetett.
A felperes többször módosított és pontosított keresetében jövedelempótló kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes pontosított keresetében jövedelempótló kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni arra hivatkozással, hogy a felmentését követően is bírói szolgálati jogviszonya folyamatosan fennáll, így illetményére jogosult. Az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek eleget téve jogszerűen fejtették ki, hogy az Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés k) pontja és a 26. cikk (2) bekezdés, valamint a Bjt. 3. § (4) bekezdése alapján a köztársasági elnök kinevezése nélkül a felperes bírói szolgálati jogviszonya nem állhatott helyre. A felperes „B nyilatkozatban” tett előadása alapján az ismételt kinevezésére nem került sor, a bíróságok az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés és a Bjt. 3. § (4) bekezdés alapján helytállóan rögzítették, hogy e nélkül bírói szolgálati jogviszonyban nem állhat. A fentiekre tekintettel alaptalan a felperes Pp. 3. § (1) - (2) bekezdése, Pp. 215. §, 213. § (1) bekezdése megsértésére történő hivatkozása is. A felperes által sem vitatottan, esetében a Bjt. 232/J. § (5) bekezdése az irányadó, vagyis 30 napon belül kellett nyilatkoznia arról, hogy a jogerős ítélet rendelkezése ellenére visszahelyezése mellőzését kéri. Ezen nyilatkozattétel volt a feltétele az (5) – (6) bekezdésben foglalt elszámolásnak, mely az e rendelkezésben foglalt jogkövetkezmények megtérítését jelentette. Alaptalan a felperesnek ezért az úgynevezett „B nyilatkozat” c) pontjában foglalt nyilatkozata érvénytelensége tárgyában tett érvelése. A felperes e pontban „kinevezés mellőzése és átalánykártérítés” cím alatt nyilatkozott arról „Az általam indított perben született jogerős ítélet ellenére nem kérem a bírói tisztségbe való kinevezésemet. A 12 havi illetményemnek megfelelő összegű átalánykártérítés megfizetését kérem”. A jelen ügyben eljáró bíróságok jogszerűen értékeltek, és helytállóan vonták le azon következtetésüket, hogy függetlenül az elsőfokú bíróság korábbi, szolgálati idő folyamatosságára vonatkozó jogerős rendelkezésétől a köztársasági elnök által történő kinevezés nélkül a bírói szolgálati viszony nem állhatott helyre, a felperes pedig ezt az alpereshez 2013. április 26-án benyújtott nyilatkozatában már nem is kérte. Ezen nyilatkozat megtételét követően annak már nem volt jelentősége, hogy a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének végrehajtását kérhette-e, erre ugyanis nem került sor. Alaptalan ezért a felperes érvelése, hogy végrehajtási joga időleges mellőzésére vonatkozott e nyilatkozata. Az eljáró bíróságok azt tartalma alapján helyesen értékelték, és állapították meg, hogy a felperes a „B nyilatkozat” megtételét követően már nem igényelte a bírói tisztségbe való kinevezését. A felperes a bírói szolgálati viszony helyreállításának mellőzéséről tett nyilatkozata folytán az alperes által történt elszámolást követően a felperes 12 havi kárátalányt meghaladó vagyoni kárt nem igazolt a Bjt. 232/J. § (5) bekezdés utolsó mondata 6. bekezdése alapján. A felperes jogviszonya a köztársasági elnök felmentésével 2012. június 31-ével megszűnt, ennek jogkövetkezményeként elmaradt illetményre, annak elszámolására a 2013. április 26-ai nyilatkozatának megtételéig volt jogosult. Jogviszony hiányában ezt követően elmaradt jövedelem a részére nem jár, de az ezt követő időszakra alperesi károkozó magatartást sem igazolt.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2016. szeptember 26.

A Kúria Sajtótitkársága