Egyedi ügyek

A felperes és az I. r. alperes 1983-ban kötöttek házasságot, az életközösségük 1996-ban szűnt meg, majd házasságukat a bíróság felbontotta. Életközösségük fennállása alatt vásároltak egy ingatlant, amelynek tulajdonjoga egyenlő arányban nyert bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, és amelyen egy lakóépület valamint gazdasági épület felépítését kezdték meg. Az életközösség megszűnésekor a lakóépület kb. 90%-ban volt kész, a befejező munkákat a felperes végezte el, aki a lakást 2001 márciusáig a közös gyermekkel használta, ezt követően az I. r. alperes költözött be az ingatlanba.

Különösen munkaigényes, a Kúria M.I. tanácsa által 2013. szeptember 4-én megtartott tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.650/2012. számú ügyről.

A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A jogerős ítélet - részben helyt adva a keresetnek – az alperest a felperes részére 5.782.009 forint találmányi díj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte az alperes teljes keresete szerinti, összesen 53.199.099 forint marasztalása érdekében. A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felperes módosított keresetében a felek élettársi és ezt követő házassági életközösségének ideje alatt szerzett – részben személyes, illetve családi, részben pedig üzleti, illetve vállalkozási célokat szolgáló – közös vagyonának a megosztását kérte. Az utóbbiakhoz egy kéttagú betéti társaság 2/3 arányú beltagi-, és 1/3 arányú kültagi részesedése, valamint egy ugyancsak kéttagú kft. 50-50%-os arányú üzletrészei tartoztak. A kft.

A házastársi közös vagyon megosztása iránti per különösen bonyolultságát az adta, hogy a peres felek 1982-1999 között fennálló életközösségük alatt számos értékes vagyontárgyat (benne ingatlanokat, az 1990-es évektől négy kft.-ben üzletrészeket)  szereztek, több bankszámlájuk volt, amelyekkel kapcsolatban mind a közös vagyon és különvagyon vegyülési aránya, közös tulajdon megszüntetésének módja, mind pedig a megosztásnál a vagyontárgyak irányadó értéke vitás volt. Ráadásul az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság számos lényeges kérdésben eltérően foglalt állást, így pl.

A házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a bíróságoknak – két ingatlan közös tulajdonának megszüntetése és többlethasználati díj elszámolása mellett – arról kellett dönteniük, hogy az életközösség fennállása alatt alapított és a házastársak 50-50 %-os részesedése mellett működő kft. vagyonában az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig bekövetkezett értékcsökkenésért, amely végül a kft. felszámolásához vezetett, az ügyvezetői tisztséget betöltő házastárs (az alperes) kárfelelőssége mennyiben áll fenn.

Az alperes munkáltató létszámcsökkentéssel és a munkavállaló munkaköre megszűnésével indokolta a munkaviszony rendes felmondással történt megszüntetését. Mivel a felperes több, mint 20 éve állt az alperessel munkaviszonyban, ezért a munkáltató kollektív szerződése szerint felmondási korlátozás alatt állt, ami azt jelentette, hogy a munkaviszonya csak különösen indokolt esetben volt megszüntethető.

A peres felek (természetes személyek, valamint az érdekkörükbe tartozó vállalkozások) között egy társasház beruházási projekt finanszírozása és megvalósítása kapcsán bonyolult üzleti kapcsolat, adásvételi, beruházás, vállalkozási jogviszonyok jöttek létre, amelyekből igen bonyolult elszámolási helyzet alakult ki. A konkrét per a felperes és a I., II. r.

A felperes a közte és az alperes között 2001. őszén létrejött vállalkozási szerződés alapján elvégezte egy 24 lakásos társasház víz- és szennyvízépítési, csapadékvíz-elvezetési és szerelvényezési munkálatait. Az alperes az építési munka elvégzéséért 3.564.023 forint vállalkozói díjat fizetett a felperes részére.
 

A vádlottat a megyei bíróság a 2010. szeptember 9. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki 13 rb. jelentős kárt okozó csalás bűntettében – melyből 1 rb. kísérlet – a Btk. 318. § (1) és (5) bekezdés a) pontja szerint, 3 rb. csalás bűntettében – melyből 1 rb. kísérlet - a Btk. 318. § (1) és (4) bekezdés a) pontja szerint, 6 rb. csalás vétségében a Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés I. fordulata szerint, 23 rb. közokirat-hamisítás bűntettében a Btk. 274. § (1) bek. c) pontja szerint, 18 rb. közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében a Btk. 274. § (1) bek. c) pontja szerint és 11 rb.