A felperes és az I. r. alperes 1983-ban kötöttek házasságot, az életközösségük 1996-ban szűnt meg, majd házasságukat a bíróság felbontotta. Életközösségük fennállása alatt vásároltak egy ingatlant, amelynek tulajdonjoga egyenlő arányban nyert bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, és amelyen egy lakóépület valamint gazdasági épület felépítését kezdték meg. Az életközösség megszűnésekor a lakóépület kb. 90%-ban volt kész, a befejező munkákat a felperes végezte el, aki a lakást 2001 márciusáig a közös gyermekkel használta, ezt követően az I. r. alperes költözött be az ingatlanba. 2003-ban a felek a lakóépületet kettéválasztották és saját költségükön külön-külön lakrészeket alakítottak ki. A gazdasági épülethez a felperes egy fa- és olajtároló toldalékot épített. 2007-ben a lakóépületben tűz keletkezett, a helyreállítási munkákat az I. r. alperes végeztette el, aki ezen felül további értéknövelő beruházásokat végzett. 2011-ben a felperes az I. r. alperesi lakás szennyvízcsövének elvágásával az I. r. alperesnek tetemes kárt okozott.
A házastársi közös vagyon megosztása és a felek egymással szemben érvényesített egyéb igényeinek elbírálására irányuló per különös bonyolultságát az adta, hogy a távoli időkre visszanyúló és nagyon összetett tényállás alapján kellett eldönteni: a felek által különböző időpontokban elvégeztetett beruházások közül melyek voltak értéknövelőek, amelyek egymás közti viszonyukban módosították a tulajdoni hányadokat, melyek alapoznak meg csupán elszámolási igényt, mennyiben köteles viselni a felperes az I. r. alperesnek a szennyvíz újra-bekötésében jelentkező kárát, mely időre, melyik felet terheli többlethasználati díj fizetési kötelezettség a másikkal szemben. Ezen kívül a felek a lakás- és a műhelyhasználattal kapcsolatban többlethasználati díj iránti követelést is előterjesztettek egymással szemben, és még a felülvizsgálati eljárásban is vitatott volt több, a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóság megosztása is.
A felperes felülvizsgálati kérelme, illetve az I.r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert arra a következtetésre jutott, hogy a beruházások elszámolása, a tulajdoni hányadok módosulásának megállapítása, a többlethasználati díjak megítélése a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapult. A felperes károkozásával kapcsolatban pedig kimondta, hogy a tulajdonostárs csak a törvényben meghatározott esetekben védheti meg jogos önhatalommal a birtokát, ezeken az eseteken kívül az önhatalmú eljárásáért a kártérítés általános szabályai szerint felel.
Budapest, 2013.szeptember 9.
A Kúria Sajtótitkársága