A felperes módosított keresetében a felek élettársi és ezt követő házassági életközösségének ideje alatt szerzett – részben személyes, illetve családi, részben pedig üzleti, illetve vállalkozási célokat szolgáló – közös vagyonának a megosztását kérte. Az utóbbiakhoz egy kéttagú betéti társaság 2/3 arányú beltagi-, és 1/3 arányú kültagi részesedése, valamint egy ugyancsak kéttagú kft. 50-50%-os arányú üzletrészei tartoztak. A kft. pozitív vagyonát egy önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségen fennálló bérleti jog képezte, amelyet az alperes az életközösség megszűnése után, egyoldalúan egy másik kft.-be apportált.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a betéti társasággal kapcsolatban a felperes nem bizonyította, hogy annak részesedései a különvagyonából, és nem a házastársi közös vagyonból kerültek megszerzésre, ezért mind a bt. részesedések, mind az üzlethelyiség bérleti joga a házastársak egymás közötti jogviszonyában elszámolható, és azokat – szakértő által meghatározott – értéken a vagyonmérlegbe beállította. A másodfokú bíróság szerint a a bt. részesedései mind a felperesi 2/3, mind az alperesi 1/3 tekintetében a felek különvagyonát képezi, a betétek aránya megegyezik a házastársak tulajdoni arányaival, így a Csjt. alapján a felek között a tulajdonjog rendezett, ezzel kapcsolatos elszámolásra ebben a perben nincs lehetőség. A kft.-t megillető bérleti jog értéke nem tartozik a vagyonközösségbe, így a vagyonmérlegbe sem állítható be, egyébként pedig a kft. az életközösség megszűnésekor pozitív értéket nem képviselt. Ezért úgy rendelkezett, hogy a bt. részesedéseket 2/3-1/3 arányban juttatta a feleknek, a felperes 50%-os kft. üzletrészét pedig a felperes tulajdonába adta. Ami pedig azon felperesi érvelést illeti, hogy az alperes csalárd módon játszotta át a bérleti jogot a saját egyszemélyes kft.-jébe, a jelen eljárás kereteit meghaladja.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében – többek között – sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság valójában nem osztotta meg a felek vállalkozási célú házastársi közös vagyonát, nem vette figyelembe a valós értékeket és tévedett, amikor a bérleti jogot nem látta elszámolhatónak.
A Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás részbeni módosításával – hatályában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy ha a házastársi közös vagyonhoz több társaságban lévő részesedés tartozik, és azok értéke a per adatai alapján nem állapítható meg, nem jogszabálysértő az a megosztási mód, hogy a bíróság a részesedéseket a nyilvántartottaknak megfelelő arányban juttatja a feleknek, feltéve, hogy az megfelel az őket a házassági vagyonjogi szabályok szerint megillető arányoknak. A bérleti jog pedig nem a peres felek, hanem a kft. tulajdonát képezte, így annak egyoldalú értékesítésével a felperest kár nem érte, így az alperes egyoldalú rendelkezésének a felperesre nézve hátrányos jogkövetkezménye nincsen.
Budapest, 2013. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága