A házastársi közös vagyon megosztása iránti per különösen bonyolultságát az adta, hogy a peres felek 1982-1999 között fennálló életközösségük alatt számos értékes vagyontárgyat (benne ingatlanokat, az 1990-es évektől négy kft.-ben üzletrészeket) szereztek, több bankszámlájuk volt, amelyekkel kapcsolatban mind a közös vagyon és különvagyon vegyülési aránya, közös tulajdon megszüntetésének módja, mind pedig a megosztásnál a vagyontárgyak irányadó értéke vitás volt. Ráadásul az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság számos lényeges kérdésben eltérően foglalt állást, így pl. az első fokú bíróság a kiemelkedően magas értékű lakóingatlant az alperes, a másodfokú bíróság a felperes tulajdonába adta, más módon és értéken osztották meg a kft. üzletrészeket is.
A Kúria az alperesnek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta és azt hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a volt házastársi közös lakást magában foglaló lakóingatlannak a felperes tulajdonába adása nem sérti a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdését, mert a házastársi közös vagyon megosztásánál arra kell a bíróságnak törekednie, hogy az lehetőleg természetben történjen, az alperes tetemes pénzfizetési kötelezettsége, amely elsősorban a kft. részesedések elszámolásából ered, csak így csökkenthető nagyjából 50 000 000 forintra.
Az ügyben speciális nehézséget okozott annak meghatározása, hogy a kft. üzletrészekben az életközösség megszűnésétől a vagyonmegosztásig terjedő időben bekövetkezett jelentős értékemelkedés mennyiben vezethető vissza az alperes személyes tevékenységére és mennyiben objektív (a kft.-ben bevitt földterületek fekvéséből, adottságaiból eredő) tényezőkre; a felperes javára elszámolható közös vagyoni gyarapodásként ugyanis csak az utóbbi vehető figyelembe. A Kúria – a másodfokú bírósággal összhangban – az alperes projektvezetői munkáját, valamint a management munkából az üzletrész-arányosan az alperesre eső részt az alperes személyes közreműködésének értékelte, az adott helyen való ingatlanszerzéshez, valamint az inflációhoz kötődő értékemelkedést viszont objektív körülményként vette figyelembe, és azt a vagyonmérlegbe az alperesnek jutó vagyonrészként elszámolta. A döntéshez számos, egymásnak ellentmondó szakértői vélemények (teamek) összevetésére és értékelésére volt szükség, mivel az alperes a szakértői bizonyítás nyilvánvalóan okszerűtlen értékelésére is hivatkozott. A szakvélemények több elszámolási tétel tekintetében tól-ig értékeket jelöltek meg, azok pontos meghatározását a bíróságokra „bízva”.
Az ügyben 563 jelentős értékű ingóság (főként műkincsek, lakberendezési tárgyak), haszonélvezeti jogok, az alperes hozzátartozói nevén vezetett bankszámlák megosztásáról, illetve a közös vagyonhoz tartozásáról is kellett határozni.
2013. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága