Az alperes munkáltató létszámcsökkentéssel és a munkavállaló munkaköre megszűnésével indokolta a munkaviszony rendes felmondással történt megszüntetését. Mivel a felperes több, mint 20 éve állt az alperessel munkaviszonyban, ezért a munkáltató kollektív szerződése szerint felmondási korlátozás alatt állt, ami azt jelentette, hogy a munkaviszonya csak különösen indokolt esetben volt megszüntethető. Ezért a perben a munkáltatónak a rendes felmondás indokának valósága és okszerűsége mellett bizonyítania kellett azt is, hogy a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges rendkívül indokolt eset annak ellenére fennállt, hogy a végrehajtott létszámcsökkentés során nem kellett a szakszervezettel kötött megállapodás alapján valamennyi megszüntetett vezetői státuszú munkavállaló munkaviszonyát felmondani és a munkáltatónál voltak be nem töltött státuszok is.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetének helyt adva megállapította a rendes felmondás jogellenességét. A Kollektív Szerződés vonatkozó rendelkezéseit akként értelmezte, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetését megelőzően munkakör-felajánlási kötelezettsége volt, amely kötelezettségének a be nem töltött állásoknak a belső számítógépes rendszeren való közzétételével nem tett eleget.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet. Perdöntő körülményként értékelte, hogy a munkáltató jelentős mértékű létszámleépítést hajtott végre, melynek során jelentős mértékű vezetői munkakört, köztük a felperes munkakörét és az általa vezetett osztályt is megszüntette. A felperest foglalkoztató szervezeti egységnél a megszüntetett vezetői státuszú munkavállalók átsorolására nem került sor, új munkavállalót nem vettek fel. Mindezeket értékelve a Kúria megalapozottnak találta a jogerős ítélet szerinti azon megállapítást, miszerint a Kollektív Szerződésbeli vállalásának a munkáltató a be nem töltött munkakörök közzétételével eleget tett és mivel a felperes a szabad státuszok egyikét sem pályázta meg, az adott esetben a munkáltató bizonyította olyan súlyos ok fennállását, amely mellett a részére tarthatatlanná vált, vagy aránytalan terhet jelentett volna a felperesi munkaviszony fenntartása. [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 10. számú állásfoglalás]
Budapest, 2013. július 3.
A Kúria Sajtótitkársága