Polgári ügyek

A per 2012-ben indult. A felperes keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ennek keretében az ingóvagyon megosztását, a közös tulajdonban álló, korábban a volt házastársak lakhatását biztosító jelentős értékű házas ingatlan, továbbá egy lakásingatlan közös tulajdonának megszüntetését. A házas ingatlanból a tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adását, a lakásingatlant illetően feljogosítását az alperes tulajdoni hányadának megváltására. Kérte a felek nevén vezetett bankszámlákon kezelt követelések megosztását.

A felperes keresete az élettársi kapcsolat időtartamának megállapítására alapítva a közös vagyon megosztása, ezen belül a kárpótlási jegyek megvásárlása miatti földtulajdonszerzésre vonatkozó adásvételi szerződések érvénytelensége, ugyanezen földterületek elbirtoklása jogcímén történő tulajdonszerzése, gazdasági társasági elszámolás, a tagi hitel rendezése, lakásingatlan tulajdonjogának megállapítása és számos ingóvagyon megosztása, rezsiköltség elszámolása volt.

A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartásával kötelezte a Magyar Nemzeti Bank alperest az MKB Zrt. részvényeit megvásárló gazdasági társaságok tulajdonosi szerkezetére, felépítésére vonatkozó adatok kiadására közérdekű adatként, meghatározott időpontokra nézve.

A peres felek között létrejött 10 építési vállalkozási szerződéses jogviszonyban a bíróságnak a felszámolás alatt álló felperes által érvényesített elmaradt vállalkozói díj és pótmunkák ellenértékének megfizetésére indított perben arról kellett állást foglalnia, hogy az alperes által a szerződések késedelmes teljesítése, illetve egyes szerződések esetén azok meghiúsulása miatt késedelmi, illetve meghiúsulási kötbérigényre alapítottan érvényesített beszámítással részben vagy egészben  megszűnt-e a felperes perben érvényesített követelése vagy sem.

A per 2008. március 13-án indult. Az elsőfokú bíróság részítélettel döntött a házasság felbontásáról és a járulékos kérdésekről – többek között – az ingatlan-nyilvántartás szerint a felek azonos arányú közös tulajdonában álló ingatlan használatának rendezéséről. A jogerős részítélet a használat rendezésének módját helybenhagyta. A Kúria a másodfokú bíróság határozatát hatályában fenntartotta.

A felperes és az alperes élettársi kapcsolatban éltek, az élettársi kapcsolat tényét és időtartamát (25 év) jogerős közbenső ítélet állapította meg. A jelen eljárás tárgyát az élettársi közös vagyon megosztása – ezen belül a három ingatlan tulajdonjogi rendezése és a szerzésben való közreműködés arányának a megállapítása – képezte.

A felperes és az alperes jövedelmének megállapítására kiterjedt bizonyítási eljárás folyt, mivel a felek az adózatlan bevételeik elszámolását is igényelték.

A peres felek egy Kft.-ben meglévő üzletrészeiket akarták eladni, ezért előzetesen egy megállapodást kötöttek, amelyben meghatározták a cég értékét, az elszámolandó tartozásokat és végül azt, hogy az egyes tagokat az üzletrészeik fejében milyen összegű vételár illeti meg. Megállapodtak abban is, hogy az üzletrészek kifizetéséig teljesített további követelések vagy kötelezettségek a megállapodásban foglaltaknak megfelelően lesznek elszámolhatóak. A felek ezt követően abban állapodtak meg, hogy az egyik tag vásárolja fel a többiek üzletrészét és ő fogja az egész céget továbbértékesíteni.

A felperes jogelődje és az alperes 2009. október 29-én „vállalkozási keretszerződést” kötöttek a 2010. május 1. és 2010. október 31. közötti Sanghajban tartott világkiállítás Magyar Nemzeti Pavilonjának komplett kivitelezése és üzemeltetése, a hivatalos magyar részvétel kulturális programjainak és a kapcsolódó rendezvényeknek a megszervezése és lebonyolítása, a sajtó és PR-tevékenység ellátása, valamint az EXPO befejezése után az eredeti állapot visszaállítása tekintetében.

A felperes a keresetében kérte megállapítani, hogy a megnevezett étrend-kiegészítő termék a Ptk. 86. § (3) bekezdése alapján szellemi alkotásnak minősül, melynek alkotója 50 % mértékben a felperes néhai édesapja volt, és az alperes megsértette a szellemi alkotáshoz fűződő jogait, erre tekintettel kérte a Ptk. 84. §- alapján az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását.

A jogerős végzés az elsőfokú bíróság végzését az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határozatára is kiterjedően részben megváltoztatta, a tárgyi védjegy oltalmát az 1., 2., 3., 5., 7., 8., 9., 11., 12., 16., 18., 28., 29., 30., 31., 32. és 33. osztályba tartozó áruk, valamint a 22. osztályba a csomagoló- és töltőanyagok tekintetében változatlan hatállyal fenntartotta, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta és rendelkezett az eljárási költségek viseléséről.