A per 2012-ben indult. A felperes keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ennek keretében az ingóvagyon megosztását, a közös tulajdonban álló, korábban a volt házastársak lakhatását biztosító jelentős értékű házas ingatlan, továbbá egy lakásingatlan közös tulajdonának megszüntetését. A házas ingatlanból a tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adását, a lakásingatlant illetően feljogosítását az alperes tulajdoni hányadának megváltására. Kérte a felek nevén vezetett bankszámlákon kezelt követelések megosztását.
Az alperes ellenkérelmében a házas ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését a felperessel azonos módon kérte, vitatta az ingatlanforgalmi szakértő által alkalmazott módszer szerint megállapított forgalmi értéket és más szakértő kirendelését kérte. A lakást illetően ellenezte a közös tulajdon megszüntetésének a kereset szerinti módját, kérte a felperest tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adását.
Állította, hogy az egyik bankszámlán kezelt jelentős összegű követelés nem tartozik a közös vagyonba, mert szülei 1996. május 15-én átadtak részére 8.500.000 forintot azzal a céllal, hogy azt számukra az alperes fektesse be. A pénz átadásakor felhatalmazták arra, hogy az átadott tőkét, illetőleg a befektetés során realizált hozamokat szabadon felhasználhassa. Az alperes a pénzt folyamatosan befektette és az értékpapírok lejáratakor a tőke, valamint a hozam egy részét a közös vagyon gyarapítására fordította, illetőleg a közös kiadások fedezetére felhasználta. Számítása szerint az életközösség 2009. március 31-i megszűnésekor a befektetésre átadott összeg minimálisan elvárt, hozamokkal növelt értéke 29.079.212 forint volt, az alperes a szülőkkel szemben fennálló tartozásból a volt házastársára jutó részt követelte.
Kérte továbbá az ingatlanok, továbbá a felek közös tulajdonában álló személygépkocsik használatával felmerülő, valamint a tulajdonjoghoz tapadó költségek elszámolását 2009. április 1-től a jogerős ítélet meghozataláig, 2016. október 4-ig terjedő időszakban a kamatokkal növelt összegben. A felperessel szemben további megtérítési igényeket is érvényesített, így az életközösség megszűnése után a család javára teljesített bevásárlások összege, az egyik gyermek tartására fordított kiadások, a felperes testvérének nyújtott közös kölcsön, a felperes kezelésében lévő megtakarítás elszámolása, az alaptalanul kezdeményezett végrehajtási költség megtérítése címén.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek házastársi közös vagyonát megosztotta, az ingatlanok közös tulajdonát megszüntette, a házas ingatlanból a felperes ½ tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta 37.950.000 forint értékben, a lakás ingatlan közös tulajdonát is úgy szüntette meg, hogy a felperes ½ tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta.
A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, házas ingatlant illetően az alperest terhelő megváltási ellenértéket 44.500.000 forintra felemelte és a közös tulajdon alternatív megszüntetéseként a megváltási ár nem teljesítése esetére elrendelte az ingatlan árverési értékesítést. A legkisebb árverési vételárat 95.000.000 forintban állapította meg, amelyből a felperest 44.500.000 forint, míg az alperest 50.500.000 forint vételár illeti meg. A házastársi közös vagyon megosztása és az elszámolási igények rendezése eredményeként az alperest 369.825 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát úgy kérte, hogy a Kúria a házas ingatlan árverési vételárát 136.000.000 forintban állapítsa meg, és a további követeléseiről az ellenkérelmével egyezően határozzon.
A felülvizsgálati eljárásban változatlanul vitatott volt valamennyi vagyoni elem, a házas ingatlan értékelési módszere, továbbá mindkét ingatlan jelenlegi forgalmi értéke.
A felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott. A Kúria a 2017. szeptember 26-i tárgyaláson a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A bonyolult ügy elbírálása, az igen terjedelmes iratanyag áttekintése hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést jelentett. A határozat írásba foglalása ugyancsak hosszabb időráfordítást igényel.
Budapest, 2017. szeptember 27.
A Kúria Sajtótitkársága