Polgári ügyek

A Kúria ítéletével hatályában fenntartotta a 4.500.000 forint nem vagyoni kár megtérítése iránt előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítéletet. A Kúria a jogerős ítéletben elfoglalt állásponttal egyetértve kifejtette, hogy a jogalkotás nem minősül a közhatalom gyakorlása során végzett szervező, intézkedő tevékenységnek, így a jogalkotásért fennálló felelősségre a Ptk. 349. §-a nem alkalmazható, és a perbeli esetben polgári jogi kárkötelmet keletkeztető diszfunkcionális jogalkotás sem volt megállapítható.

A Kúria ítéletével hatályában fenntartotta a keresetet elutasító jogerős ítéletet. A felperes keresete arra irányult, hogy a bíróság a Ptk. 208. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Kft. és az alperes között 2007. május 31-én létrejött és 2009 februárjában meghosszabbított határidejű előszerződésre, hozza létre a felperes és az alperes között a perbeli mű megfilmesítése tárgyában a szerződést, tekintettel arra, hogy a felperes a Kft-vel 2011.

Kártérítési igények esetén a károsultnak kell bizonyítania a kártérítési felelősség szükségképpeni feltételeit.

A felperes többször módosított keresetében bűncselekménnyel okozott kár jogcímén kérte az I. rendű és a II. rendű alperesek kártérítés megfizetésére való kötelezését.

A felperes kereseti kérelmét arra alapította, hogy a (jelen perben nem álló) korábbi munkavállalója tettesi minősége mellett az alperesek felelősségét bűnsegédként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt büntetőbíróság jogerősen megállapította.

Tájékoztató a Kúria Pfv.IV.20502/2017 számú egyedi ügyéről. A Kúria a mai napon hatályában fenntartotta a felperes, mohácsi polgármester által egy helyi húsipari vállalkozóval szemben kezdeményezett személyiségi jogi perben korábban született jogerős ítéletet.

A 2009-ben, eredetileg élettársi közös vagyon megosztása iránt indult perben a peres felek az 1995 decemberében kötött adásvételi szerződést követően az adásvétel tárgyának megváltozott ingatlannyilvántartási adatai miatt egymással szemben több peres eljárást indítottak, közöttük birtokvédelmi, szerződés érvénytelensége, illetve ráépítés iránti pert, a jogvita végleges rendezése azonban a jelen perben vált lehetővé. A döntéshez a Kúriának be kellett szereznie az előzményi perek iratait, mert azok ismerete nélkül nem volt lehetséges a jogvita teljes körű lezárása.

A perújító felperes az alapperben újítási és találmányi díj iránti igényt érvényesített a volt munkáltatójával, a perújított alperessel szemben. A keresetét – egyebek mellett – arra alapította, hogy újításainak és szolgálati találmányainak hasznosítását a perújított alperes egy külföldi székhelyű társaság előnyös piaci helyzetének fenntartása érdekében mellőzte, és engedélyezte a találmányoknak e társaság általi hasznosítását.

Tájékoztató a Pfv.V.22.663/2017/9. számú egyedi ügyben. A felperes mint disztribútor és az alperes mint eladó között 2013 februárjában kizárólagos disztribúciós szerződés jött létre, amelynek értelmében Spanyolország és Portugália területén a felperes kizárólagosan volt jogosult értékesíteni az alperes által gyártott kegyeleti termékeket, koporsókat. A szerződést a felek öt év határozott időtartamra kötötték azzal, hogy annak hatályba lépése az első megrendelés napján történik.

A II. rendű és III. rendű felperesek az adózók személyi jövedelemadójának 1%-os felajánlását célzó gyűjtő kampány szerveztek, ehhez reklám kiadványt készíttettek. A reklám kampány teljes körű lebonyolításával a II. rendű felperes az I. rendű felperes bízta meg. E kampány keretében kötött az I. rendű felperes az alperessel címzetlen reklám kiadványok terjesztésére vonatkozó vállalkozási szerződést.

A házastárs peres felek házassági vagyonjogi szerződése szerint a különvagyoni illetőségeik a mindenkori ingatlan-nyilvántartási bejegyzéseknek megfelelően alakulnak. Az életközösség fennállása alatt ezt követően megkötött csereszerződést a felperes feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással támadta meg és kérte a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közti feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölését.

Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság részítéletével helyben hagyott - részítéletében megállapította, hogy az I., III., IV. és V. rendű alperesek az I. rendű felperes a Kórház meglévő épületére (a továbbiakban: Tömbkórház) vonatkozó építészeti terveinek jogosulatlan felhasználásával megsértette az I. rendű felperes és a perben nem álló tervező szerzői vagyoni jogát, valamint ez utóbbi tervező és a II. rendű felperes személyhez fűződő szerzői jogát. Ezért a jogsértés objektív jogkövetkezményeként az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta, valamint az I. és IV.