Büntető ügyek

A terheltet – több társával együtt – a Legfelsőbb Bíróság az 1966. december 30-án meghozott ítéletével fegyveres összeesküvés kezdeményezése és vezetése bűntette [1961. évi V. törvény 116. § (3) bek.] és közveszélyt előidéző módon elkövetett rombolás bűntette [1961. évi V. törvény 125. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A főbüntetést 1967. február 17. napján végrehajtották.

I. A törvényszék a 2013. december 23. napján kihirdetett ítéletével a XX. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) és (4) bekezdés – tényállás I/a-e. pont] és bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) és (4) bekezdés – tényállás II. pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá a II. rendű és a XVI.

I. A járásbíróság az I. rendű és a II. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1)  bekezdés, (4) bekezdés a) pont]. Ezért őket 1-1 év – végrehajtásában 2-2 évi próbaidőre felfüggesztett –  szabadságvesztésre ítélte, egyben mindkét terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

Rendelkezett a büntetések végrehajtása esetére a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátásuk legkorábbi időpontjáról, illetve érdemben elbírálta a magánfél polgári jogi igényét.

I. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki megrontás bűntettében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 201. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] és 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [korábbi Btk. 195. § (1) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül - 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette V K, V J, V D és V B gyermekei vonatkozásában szülői felügyeleti jogát; elrendelte a vele szemben korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.

I. A törvényszék a a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (4) bekezdés c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 6 év börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költségről.

A járási ügyészség a terheltekkel szemben az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, valamint az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat a) és c) pontja, (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt emelt vádat.

A nyomozási bíróként eljárt bíró ellen minősített adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bíróság felmentő ítéletét helybenhagyva a Kúria az alábbi elvi megállapításokat tette:

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. Ezért vele szemben három év hat hónap börtönbüntetést, a közügyektől négy év, valamint valamennyi pénzügyi területtel kapcsolatos foglalkozástól öt év eltiltást szabott ki.

Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő embercsempészés bűntettében, és az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pont, (4) bekezdés szerint minősülő embercsempészés bűntettében állapította meg, és őket végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlottak feltételes szabadságra - a bűnszervezetben történő elkövetés miatt – nem bocsáthatók.

A törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet hivatali visszaélés bűntettében  [Btk. 305. a) pont] és hamis tanúzás vétségében [Btk. 272. § (1) bekezdés, Btk. 273. §], melyet a másodfokon eljárt ítélőtábla helybenhagyott.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan, a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) hivatkozással felülvizsgálati indítványt.

A védő álláspontja szerint a vádirat nem volt törvényes, mivel a nyomozó ügyészség az alapügyben eljárt szabálysértési hatóság feljelentésének hiányában járt el.