I. A törvényszék a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont]. Ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a cselekményt a 2012. évi C. törvény (hatályos Btk.) 160. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdése d) pontja szerint minősítette; a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani; meghatározta, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap; korrigálta a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjának és a Be. 373. § (1) bekezdése II.d) pontjának megjelölése mellett egyrészről feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozással, másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt. Elsősorban a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését a másodfokú bíróság új másodfokú eljárásra utasítását, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt 2013 januárjában agyvérzést kapott, azóta sem írni, sem beszélni nem tud. A 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértői vélemény ellenére a másodfokú tárgyalást logopédiai vagy siketnéma kezeléssel foglalkozó olyan szakember távollétében tartották meg, aki mintegy a tolmács szerepét tudta volna betölteni.
III. A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
A másodfokú bíróság a komplex szakvélemény ismeretében tudta, hogy a terhelt egyidejűleg beszéd- és írásképtelen, ennek ellenére a megfelelő intézkedéseket elmulasztotta.
A másodfokú bíróság 2014. január 30-án tartott tárgyalást, melynek jegyzőkönyve – kifogásolhatóan – nem rögzítette, hogy miként zajlott a terheltet érintő kommunikáció. Abban csak a kommunikáció eredménye, s nem a mikéntje került rögzítésre, s ily módon a jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, mintha a beszédképessége birtokában lévő terhelt nyilatkozott volna.
A Be. 114. §-a rendelkezik a tolmácsról. A tolmácsolás mindkét formáját (nyelv, jel) az érintett kihallgatásához és kéréséhez köti. A beszédfogyatékos esetében csak azt tartalmazza, hogy kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
A Kúria korábban már leszögezte, hogy nem elegendő a nem magyar anyanyelvű terheltet arról nyilatkoztatni, hogy érti-e a magyar nyelvet, különösen, ha eziránt az eljárás adatai kétséget támasztanak, hanem kifejezetten arról kell nyilatkoztatni, hogy kívánja-e az eljárás során az anyanyelvét használni. A nyilatkozat tételére történő felhívás elmulasztása nem relatív, hanem abszolút eljárási szabálysértés, ha ennek következtében nem kerül sor a tárgyaláson tolmács közreműködésére, mert a tárgyalást így olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező (BH 2014. 203.).
A Kúria szerint a tolmácsolás kötelező jellege nemcsak az érintett szó szoros értelmében vett kihallgatására korlátozódik, hanem a tárgyalás, vagy más eljárási cselekmény egészének érvényességéhez szükséges.
A nyelvtolmácsolás ezen értelmezése vonatkozik a jeltolmácsolásra is.
Jelen ügyben a terhelt olyan beszédfogyatékos/beszédképtelen, aki egyúttal írni sem képes. Ezzel a büntetőeljárási törvény kétségtelenül nem számol. A Kúria számára azonban az is kétségtelen, hogy a nyilatkozattételi kommunikáció teljes hiányában lévő terhelt nem maradhat jeltolmácsolás nélkül, vagyis szükségképpen egy tekintet alá kell, hogy essen a hallássérülttel és a siketvakkal.
Amennyiben tehát a kihallgatandó beszédfogyatékos és írni sem képes terheltet a bíróság nem nyilatkoztatja arról, hogy kéri-e az eljárás során jeltolmács közreműködését, mulasztása feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, mert ennek folytán a tárgyaláson (nyilvános ülésen) jeltolmács nem működik közre, s így azt olyan személy távollétében tartják meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont].
A Kúria a 2015. szeptember 28-án tartott tanácsülésen hatályon kívül helyezte a másodfokú ítélet, és a másodfokú bíróságot új másodfokú eljárásra utasította.
Budapest, 2015. szeptember 28.
A Kúria Sajtótitkársága