Tájékoztató a Bfv.I.779/2015. számú büntetőügyben hozott elvi döntésről: A hamis tanúzás bűncselekménye az alapügy befejezéséig csak az alapügyben eljáró hatóság (bíróság) feljelentése alapján büntethető.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. december 3.

A törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet hivatali visszaélés bűntettében  [Btk. 305. a) pont] és hamis tanúzás vétségében [Btk. 272. § (1) bekezdés, Btk. 273. §], melyet a másodfokon eljárt ítélőtábla helybenhagyott.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan, a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) hivatkozással felülvizsgálati indítványt.

A védő álláspontja szerint a vádirat nem volt törvényes, mivel a nyomozó ügyészség az alapügyben eljárt szabálysértési hatóság feljelentésének hiányában járt el.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a védő tévesen hivatkozott a törvényes vád hiányára, az ítélőtábla azonban helyesen utalt rá, miszerint a törvényes vád követelménye a vád tárgyává tett cselekmény pontos körülírása, vagyis az, hogy a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket. A nyomozó ügyészség vádirata e követelményeknek megfelelt, ez pedig nem befolyásolja, miszerint a vád – a Be. 217. § (3) bekezdés d) pontjára való utalás hiányában – kellékhiányos volt. A BH 1986.134. számú eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a hamis tanúzás miatt a büntetőeljárás megindításának csupán időleges akadálya az alapügyben eljáró bíróság részéről a feljelentés hiánya.

A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.

A vád tárgyává tett cselekmények elkövetésére a terhelt részéről 2011. október 12. és 27. napján került sor, ez utóbbi időpontban a rendőrkapitányságon közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt már szabálysértési eljárás volt folyamatban, melynek során a terhelt valótlan tartalmú tanúvallomást tett.

A terhelt ellen az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette miatt a Nemzeti Védelmi Szolgálat 2011. december 28. napján tett feljelentést, amelyben azonban szerepel a következő mondat: „A szabálysértési eljárásban tanúként lett meghallgatva, ahol, az ügy releváns körülményeire hamis tanúvallomást tett, így megalapozott a gyanú arra nézve, hogy a hivatali visszaélés bűncselekményt a feljelentett elkövette.” A nyomozó ügyészség a feljelentés alapján hivatali visszaélés bűntette miatt a nyomozást 2012. január 2. napján rendelte el, a vádemelésre 2012. december 28-án került sor. A vádiratban az ügyész nem tért ki arra, hogy a Be. 217. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti külön törvényi feltétel – az alapügyben eljáró hatóság feljelentése – fennáll-e.

A szabálysértési ügyet jogerősen a járásbíróság a 2013.  október 3. napján meghozott 10.Szk.924/2013/7. számú végzésével fejezte be.

A bírósági iratok között nincs nyoma annak, hogy akár az első fokon eljárt törvényszék akár hivatalból, akár a terhelt vagy védője indítványára, intézkedett-e a szabálysértési eljárást lefolytató rendőrkapitányság, majd járásbíróság megkeresésére annak érdekében, hogy a hamis tanúzás vétségével vádolt terhelt esetében a szabálysértési ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt kívánnak-e feljelentést tenni. Ilyen intézkedést az elsőfokú bírósági eljárásban a vádat képviselő ügyészség sem tett.

Az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 240. §-a szerint hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik. Tény, hogy a büntethetőségi akadály feltételes, mert az alapügy befejezését követően a törvény már nem kívánja meg az alapügyben eljárt hatóság kizárólagos feljelentését.

A terhelt által a szabálysértési ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt sem az alapügyben eljárt szabálysértési hatóságok, sem a szabálysértési ügyben eljárt bíróság nem tett feljelentést hamis tanúzás miatt; a feljelentést ezzel szemben olyan szerv tette meg, amelyik az ügyben a terhelttel szemben bírói engedély alapján vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt folytatott bűnügyi felderítést, és az engedélyezett telefonlehallgatások eredményének értékelése alapján jutott tudomására a terhelt által elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény.

A Kúria álláspontja szerint a büntetőtörvény és a Be. vonatkozó rendelkezései nem játszhatók ki olyképp, hogy a rendőrség személyi állományával összefüggő belső bűnfelderítése kapcsán titkos felderítést végző Nemzeti Védelmi Szolgálat tegyen feljelentést az alapügyben eljáró hatóság helyett, mégpedig úgy, hogy az alapügy a feljelentés megtételekor még nem fejeződött be.

Ettől függetlenül a védelmi felülvizsgálati indítvány téves annyiban, hogy a Be. 217. § (3) bekezdés d) pontja által előírt feltételek fennállását nem tartalmazó vádirat nem a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának nem felel meg, hanem kellékhiányos. „Ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 217. §-a (3) bekezdésének a), illetve c)-j) pontja szerinti valamely (az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró) kelléket nem tartalmazza, akkor a bíróságnak először a Be. 268. §-ának (1) bekezdése értelmében hivatalból intézkednie kell. Ehhez képest az ügyész bíróság általi megkeresése a vádirat (kellék)hiányosságainak pótlása végett valójában nem lehetőség, hanem törvényi előírás. Ha az ügyész a bíróság megkeresésében foglaltaknak nem tett eleget, akkor a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie [Be. 267. § (1) bek. k) pont].” [1/2007. BK vélemény II/23. pont].

A Kúria ezért a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból észlelte, hogy a 373. § (1) bekezdésének I/b) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértést megvalósítva jártak el a megtámadott határozatokat hozó bíróságok, amikor az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányában hoztak ítéletet.

Ennek következménye pedig a Be. 428. § (2) bekezdésének első fordulata alapján a terhelt tekintetében megállapított hamis tanúzás vétségét érintő részükben a megtámadott határozatoknak hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetése.

Budapest, 2015. szeptember 29.

A  Kúria  Sajtótitkársága