I. A törvényszék a a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (4) bekezdés c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 6 év börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költségről.
A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. december 2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), és b) pontjára hivatkozással. Az édesanyja sérelmére elkövetett testi sértés kapcsán a bűnösség törvénysértő megállapítását, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabását sérelmezte. Hivatkozott az eljárt bíróság elfogultságára, a törvényes vád hiányára, az indokolási kötelezettség elmulasztására, valamint arra, hogy a határozat rendelkező része az indokolással teljes mértékben ellentétes. Mindezek alapján a jogerős marasztaló döntés hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta.
Felülvizsgálati indítványának indokolásaként előadta, hogy az (életveszélyes sérülést elszenvedő) ittas édesanyja esetében baleset történt.
Neki nem állt szándékában őt úgy eltaszítani, hogy elessen. Amikor édesanyja őt a szobából kifelé tessékelte, egyensúlyából hátrafelé kibillent és a papucsában elesett. A büntetése pedig „sok”, vagyis mértékében törvénysértő.
A terhelt indítványa nem tartalmaz semmiféle indokolást a bírói elfogultságra, a törvényes vád hiányára, az indokolási kötelezettség elmulasztására és a határozat rendelkező részével teljes mértékben ellentétes indokolására nézve.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I.c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el, a II.b) pontja alapján, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, továbbá III.a) pontja alapján, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, vagy III.b) alapján, ha az ügydöntő határozat (ítélet) indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
A terhelt felülvizsgálati indítványa ezen ún. feltétlen (más megjelöléssel: ún. abszolút) eljárási szabálysértések egyszerű állítására szorítkozott, ám állításának alátámasztására semmiféle indokot nem hozott föl.
Az indokolási kötelezettség megsértésének egyszerű állításán túl a terhelt tehát adós maradt azzal, amivel közelebbről alátámasztotta volna, hogy a bíróságok milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát – márpedig ez a „soványság” önmagában a törvényben kizártsághoz vezet (EBH 2007.1596.).
Önmagában a törvény rendelkezésének megismétlése alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt az indítványában nem jelöli meg azokat az adatokat, amelyek valószínűsíthetik, hogy a bíróság az indoklási kötelezettségét oly mértékben elmulasztotta, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan (BH+ 2008.105.).
Az utóbbi jogeset indokolásában a Legfelsőbb Bíróság valójában általános igénnyel fogalmazta meg, hogy önmagában – azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában –, pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással a felülvizsgálatnak nincs helye. A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa maradéktalanul egyetért a jogelődjének idézett állásfoglalásaival.
Ez a szempont tehát megfelelően vonatkozik valamennyi felülvizsgálati okra, így jelen ügyben az ügydöntő határozat (ítélet) indokolásának a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes voltára, a törvényes vád hiányára, és a kizárt bíróra hivatkozásra is.
Ellenkező esetben, azaz akkor, ha az arra egyébként jogosult a konkrét indok megjelölése nélkül és/vagy pusztán a felülvizsgálati okot tartalmazó törvényhelyre való egyszerű utalással, avagy a törvény szövegének egyszerű megismétlésével érdemi felülvizsgálatot igényelhetne, akkor a Kúria a jogerős ügydöntő határozattal lezárt büntetőügyekben mintegy rendes felülbírálati fórummá válna/válhatna. Ez azonban a törvény – nem kívánatos – elvi sérelmét idézné elő, és föllazítaná a főszabályként védett anyagi jogerőhöz fűződő alkotmányos jogbiztonságot, amit az biztosít, hogy a felülvizsgálat szigorú megengedhetőségi feltételekhez kötött rendkívüli jogorvoslati lehetőség.
A gyakorlatban a megengedhetőségi feltétel – jellemzően, de nem szerencsésen – „ok”-ként kerül megjelölésére. Ezáltal kérdésessé válhat, hogy mit takar a Be. 419. §-a (2) bekezdésének 1. mondatában az „ok” kitétel.
Látszólag felmerülhet, hogy a kettő voltaképpen azonos, ám ez arra a következtetésre vezethetne, hogy a megengedhetőségi feltételt megfogalmazó indítványt indokolni sem szükséges az érdemi felülbírálathoz.
Ezzel a Kúria – miként korábban a Legfelsőbb Bíróság - nem ért egyet.
A felülvizsgálat rendszerében más a törvényben elvontan megfogalmazott megengedhetőségi feltétel, amely miatt felülvizsgálatnak helye van, és más a megengedhetőségi feltételt alátámasztó konkrét ok (indok), amit az indítványnak tartalmaznia kell az érdemi elbírálás érdekében. Ezért a Be. 419. §-a (2) bekezdésének 1. mondatában foglalt azon szabálynak, hogy a felülvizsgálati indítványt a felülvizsgálat okának – és céljának – megjelölésével kell benyújtani, az a valóságos értelme, hogy az „ok” megjelölendősége valójában az indokolás követelménye.
Másként fogalmazva: a kizárólagosan a felülvizsgálat elvont megengedhetőségi feltételére hivatkozó, de az azt alátámasztó konkrét okot nem tartalmazó, vagyis meg nem indokolt indítvány bármely megengedhetőségi feltétel esetében a törvényben kizárt. A célon pedig azt kell érteni, hogy minek az érdekében nyújt be valaki felülvizsgálati indítványt, mert a felülvizsgálat sohasem merülhet ki valamely törvénysértés deklarálásában (megállapításában) [lásd: Be. 426-428. §] – szemben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat intézményével [lásd: Be. 436. § 1. fordulat, 437. § utolsó fordulat].
Budapest, 2015. szeptember 28.
A Kúria Sajtótitkársága