I. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki megrontás bűntettében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 201. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] és 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [korábbi Btk. 195. § (1) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül - 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette V K, V J, V D és V B gyermekei vonatkozásában szülői felügyeleti jogát; elrendelte a vele szemben korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.
A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést. Egyúttal helyesbítette és kiegészítette a részben elírt, részben hiányos rendelkező részi adatokat, így a megszüntetett szülői felügyelettel érintett gyermekek vonatkozásában születési idejük mellett feltüntette születési helyüket is.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt bűnösségének megállapítása miatt arra hivatkozással, hogy nem terhelő bizonyítékok, hanem feltételezések alapján ítélték el. Sérelmezte továbbá, hogy a feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját nem az „új törvény” [azaz a 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. § (2) bekezdés a) pont] szerinti kétharmadban határozták meg.
III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt, mint a törvényben kizárt indítványt elutasította, mert a rendkívüli jogorvoslati eljárásban – a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján – a tényálláshoz kötöttség érvényesül, ezért a jogerős ítéletben megállapított tényállás támadására nincs törvényes lehetőség A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva pedig a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának esetleges téves megállapítása, mint a büntetőjog más szabályának megsértésére nem eredményezhet törvénysértő büntetést, az nem felülvizsgálati ok, ugyanis annak meghatározása nem a büntetés kiszabásának része.
IV. A határozat elvi tartalma:
A másodfokú bíróság a szülői felügyeleti joggal érintett gyermekek rendelkező részben feltüntetett személyi adatai körében – utalva a BH 2001.107. szám alatt közzétett közzétett eseti döntést – a szülői felügyeleti jog megszüntetésével érintett gyermekek meghatározása során a gyermekek születési ideje mellett, a születési helyet is megjelölte, mint a személyi adatok értelemszerű részét.
A hivatkozott eseti döntés nyomán következetes gyakorlat szerint a szülői felügyeleti jog megszüntetésének a törvényi feltételeken túl, bizonyítási feltétele, hogy a gyermekek születési anyakönyvi kivonata rendelkezésre álljon. Ennek megfelelően az ítélet rendelkező részében az anyakönyvi tartalomnak megfelelő pontos és teljes természetes személyazonosító adatokat szükséges szerepeltetni. Ez teszi lehetővé az érintett egyedi, össze nem keverhető azonosítását és így az ítéleti rendelkezéssel érintett személyi kör pontos behatárolását.
Mindezen adatok megegyeznek a születési anyakönyvi kivonatban közhitelesen igazolt, az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 73./A. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban részletezett szükségképpeni tartalmak közül a személyazonosító jel helyébe lépő azonosító módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 4. § (4) bekezdésében meghatározott természetes személyazonosító adatokkal, azaz: a gyermek születési családi és utónevével, születési helyével és idejével, valamint az anya születési családi és utónevével. Együttesen ezek az adatok teszik teljes bizonyossággal egyedivé, azaz beazonosíthatóvá az érintettet, ezáltal az ítélet rendelkező részében való megjelölésük mellőzhetetlen.
Budapest, 2015. november 5.
A Kúria Sajtótitkársága