Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. Ezért vele szemben három év hat hónap börtönbüntetést, a közügyektől négy év, valamint valamennyi pénzügyi területtel kapcsolatos foglalkozástól öt év eltiltást szabott ki.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást törvényes vád hiányában megszüntette.
A másodfokú bíróság végzése ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést.
A Kúria a harmadfokú eljárás során megállapította, hogy a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az eljárás megszüntetése felől. Egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a megyei főügyészség vádirata nem felelt meg a Be. 2. § (1) és (2) bekezdésében írt, a törvényes vádra vonatkozó feltételeknek. A vádiratban ugyanis a vád törvényi feltételei közül a büntetőtörvénybe ütköző cselekmények pontos körülírása nem történt meg.
A Kúria kifejtette, hogy a törvényes vád minimális követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezze a bírósági eljárás lefolytatását. Amennyiben ezen feltételek nem teljesülnek, bírósági eljárás nem indulhat, illetve nem folytatható.
A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a vád nem tartalmazza, hogy a vádlott mely magatartása valósította meg a munkakörével kapcsolatos visszaélést, a sértett pénzintézet, vagy annak ügyfelei pénzével történő sajátjakénti rendelkezést, illetve eltulajdonítást, azaz a sajátjakénti rendelkezés vagy a jogtalan eltulajdonítás pontos körülírása, illetve annak feltüntetése, hogy az milyen értéket érintett, a vádiratban nem volt megtalálható. Nem tartalmazta a vádirat azt sem, hogy a pénzintézet információs rendszerében történt-e adatváltozás, illetve sor került-e valótlan adatok rögzítésére, és ha igen, azt ki, és hogyan foganatosította. Nem tartalmazta a vádirat a sikkasztás bűncselekményének üzletszerű elkövetéséhez elengedhetetlenül szükséges azon tényeket sem, amelyek a haszonszerzési célzat kapcsán indokoltak lettek volna.
A vádirat csupán annyit rögzített, hogy a vádlott fiktív személyek, a pénzintézet ügyfélkörébe nem tartozó személyek, illetve tényleges ügyfelek nevének és adatainak felhasználásával, tudtuk és beleegyezésük nélkül bankszámlát nyitott, és pénzügyi tranzakciókat bonyolított a pénzzel sajátjaként rendelkezve, és ennek kapcsán hamis magánokiratok rögzítése iránt intézkedett.
A fenti megfogalmazás nem felel meg a törvényes vád Be.-ben írt feltételeinek.
A Kúria ezért a másodfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Budapest, 2015. szeptember 8.
A Kúria Sajtótitkársága