Régi neve: Elvi ügyek
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárva hatályában fenntartotta a felperesnek az alperesi társasház közgyűlése által hozott határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasító jogerős ítéletet.
A tulajdonostársak eladták a közös tulajdonukban álló ingatlan tulajdoni hányadát. Szerződésük természetben határozta meg a vétel tárgyát, azonban az eladott tulajdoni hányadot nem tartalmazta ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas módon, a földhivatali hiánypótlás során tett nyilatkozat pedig az adásvételi szerződésben kifejezett akarattól eltérő tulajdoni hányad bejegyzésére vezetett.
A járási ügyészség a terheltekkel szemben az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, valamint az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat a) és c) pontja, (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt emelt vádat.
A nyomozási bíróként eljárt bíró ellen minősített adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bíróság felmentő ítéletét helybenhagyva a Kúria az alábbi elvi megállapításokat tette:
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. Ezért vele szemben három év hat hónap börtönbüntetést, a közügyektől négy év, valamint valamennyi pénzügyi területtel kapcsolatos foglalkozástól öt év eltiltást szabott ki.
A törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. a) pont] és hamis tanúzás vétségében [Btk. 272. § (1) bekezdés, Btk. 273. §], melyet a másodfokon eljárt ítélőtábla helybenhagyott.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan, a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) hivatkozással felülvizsgálati indítványt.
A védő álláspontja szerint a vádirat nem volt törvényes, mivel a nyomozó ügyészség az alapügyben eljárt szabálysértési hatóság feljelentésének hiányában járt el.
I. A törvényszék a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont]. Ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a cselekményt a 2012. évi C. törvény (hatályos Btk.) 160.
I.
A járásbíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a fiatalkorú I. rendű terhelttel szemben lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bekezdés és (2) bekezdés bc) pont] és – egyesítést követően a korábban alkalmazott próbára bocsátást megszüntetve, további – lopás vétsége miatt, halmazati büntetésül pénzbüntetést, míg fiatalkorú II. rendű terhelttel szemben a rendelkező részben meg nem jelölt bűncselekmény miatt úgyszintén pénzbüntetést szabott ki.
Az alperes a felperesnek osztályvezetői munkakörben fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. március 31-én kelt felmentéssel 2011. június 1-jével indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.
A felperes pénzügyi előadó jogviszonyát az alperes 2011. március 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján.