Régi neve: Elvi ügyek
A felperes pénzügyi előadó jogviszonyát az alperes 2011. március 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében kártérítés jogcímén a beosztásából való felfüggesztés időszakára az elmaradt cafeteria juttatás, akciószolgálati pótlék, utasforgalmi pótlék, éjszakai pótlék, valamint jutalmaknak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felfüggesztés időszakára ugyanazon juttatások illetik meg, mint azokat a kollégáit, akik ténylegesen szolgálatot teljesítettek.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a 2009. május 26-tól rendszergazda munkakörben az alperes alkalmazásában álló felperes munkaszerződését a felek 2010. december 1-jén kiegészítették és versenyjogi megállapodást kötöttek. A megállapodásban a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya bármilyen jogcímen történő megszüntetése esetén 12 hónapig nem helyezkedik el a munkáltatóéval azonos tevékenységet folytató cégnél, amelynek ellenértékeként a munkáltató a személyi alapbér összegét havi 21.700 forint összeggel megemelte.
A felperes 2014. március 19-én kérelmet nyújtott be a kormányhivatal munkaügyi központjánál egy mongol állampolgár betanító képzés keretében történő foglalkoztatása engedélyezése iránt varrómunkás munkakörben. A munkaügyi központ a kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a foglalkoztató nem igazolta azon körülmények fennállását, amelyekre tekintettel az engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kiadható lett volna. A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a felperes által rendezett „Berzsián és Dideki” című zenés színpadi előadást a felperes engedélye nélkül megváltoztatta és azt bemutatta, megsértette a felperes szerzői jogát, ezért az alperest az átrendezett mű bemutatásától eltiltotta, az alperest elégtétel adására és a felperes részére nem vagyoni kártérítés címén 1.000.000 forint megfizetésére kötelezte.
Érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan az az ítélet, melyben a bíróság több rendelkezésére álló lényeges bizonyítékot nem értékelt
A kifizetőt százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás – fizetési kötelezettség terheli a belföldi magánszemélynek juttatott jövedelem után. Ilyen jövedelemnek minősül az értékpapír formában megszerzett jövedelem is.
A felperes állattartó telepek korszerűsítéséhez támogatási kérelmet terjesztett elő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatóságánál. A hatóság a támogatási kérelemnek helyt adott és 33.649.785 forint nettó kiadásra jutó maximális támogatási összeget állapított meg.
A Kúria megállapította, hogy amennyiben az önkormányzat olyan rendeletet hirdet ki, amely nem tartalmaz hatályba léptető rendelkezést, úgy e rendelet közjogilag érvénytelen, ami a rendeletnek a kihirdetése napjára történő visszamenőleges megsemmisítését eredményezi.
A felperes annak megállapítása iránt indított keresetet, hogy a közszolgáltatást ellátó, felszámolás alá került és stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősített I. r. alperes vagyonának nem nyilvános pályázat útján történő értékesítésére a II. r. alperessel mint vevővel kötött adásvételi szerződés elsődlegesen a Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49. § (5) bekezdése szerint, a Cstv. vonatkozó értékesítési szabályainak megsértésére tekintettel, illetőleg az 1959. évi IV.