A felperes pénzügyi előadó jogviszonyát az alperes 2011. március 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felperes a többször módosított keresetében a felmentés jogellenességére, rendeltetésellenességére, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozással terjesztette elő igényét. Ezen túlmenően 17 napi szabadságmegváltást kért, és 2 havi végkielégítés megfizetését igényelte az alperestől, mivel álláspontja szerint a 4 havi összeg helyett mindössze 2 havi végkielégítésben részesítették.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen a felperesnek bruttó 152.235 forintot, valamint ezen összeg kamatát. Egyebekben a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV.7.) AB határozatával (amelyet az ügyben irányadó Alkotmány – határozat II. pont – alapján hozott meg) a Ktv-nek az ügyben alkalmazandó 17. § (1) bekezdését megsemmisítette azzal, hogy a rendelkezés a határozat közzétételével veszítette hatályát. Ebből következően a megsemmisített jogszabály a felmentés időpontjában még (2011. március 7.) alkalmazandó volt, a jelen ügyben az Alaptörvény – hatályba lépésének későbbi időpontja miatt – nem volt vizsgálható. Minderre figyelemmel az említettek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés e körben nem valósult meg.
A Ktv. ügyben irányadó 71. § (2) bekezdés a) pontja szerint az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 6. §-át a felperes jogviszonyára megfelelően kell alkalmazni. A Ktv-nek a felmentéskor hatályos 17. § (1) bekezdése lehetővé tette a munkáltató számára a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetését. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a Ktv. speciális (különös) szabálya elsődlegessége folytán az alperest az Mt. 6. §-ában lévő indokolási kötelezettség nem terhelte. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek a Ktv. önellentmondó jellegéről előadott érvelése téves.
Az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV.7.) AB határozatában értékelte az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdését, a hatékony bírói jogvédelem biztosításának követelményét. Arra a megállapításra jutott, hogy e jog aránytalan korlátozása állapítható meg a Ktv. 17. § (1) bekezdése alapján történő köztisztviselői felmentésnél (3.4. pont). Mindezek mellett döntött az Alkotmánybíróság a Ktv. 17. § (1) bekezdés megsemmisítéséről, következésképpen nem megalapozott azon érvelés, hogy az Alkotmánybíróság nem értékelte a döntése meghozatalánál az Egyezményben foglaltakat. Ebből következően, továbbá a hivatkozott rendelkezés megsemmisítésére is tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek az Alkotmánybíróság eljárása (nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata) kezdeményezésére irányuló indítványát nem találta alaposnak [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2015. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága