Jelentős ügyek

A közigazgatási szerv igazgatója írásbeli értesítésével fegyelmi eljárást indított az alperes kormánytisztviselővel szemben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. § (1) bekezdése alapján méltatlanságra hivatkozva és a fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a kormánytisztviselőt a terhére rótt kötelezettségszegések miatt hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A közigazgatási eljárás garanciális szabályainak megsértése az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyan azon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság.

Felperes az önkormányzattól felparcellázott telket vásárolt, amelyen építési engedély nélkül családi házat épített. A kérdés területet az erdészeti hatóság erdőrészletként tartja nyilván, így az erdő igénybevételét illetően közigazgatási jogviszony állt fenn az erdőhatóság (az ügy alperese) és az önkormányzat között.

I. A megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla elutasította a terhelt perújítását, és végzése szerint azzal szemben fellebbezésnek nincs helye.

II. A legfőbb ügyész jogorvoslatot jelentett be a törvényesség érdekében. Indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő.

III. A Kúria megállapította, hogy a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő, és ezáltal a végzés nem emelkedett jogerőre.

A törvényszék a 2015. június 25. napján kelt ítéletével a vádlottat az ellene a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjában írt okból, mert a cselekmény nem bűncselekmény felmentette.

A nyomozás elrendelése – az arról készített feljegyzés tartalmától függetlenül – a feljelentésben leírt valamennyi bűncselekményre kiterjed, ha az adott cselekmény tekintetében a nyomozó hatóság a feljelentést nem utasítja el. A nyomozás során foganatosított eljárási cselekmény pedig a bűncselekmény valamennyi ismert elkövetőjével szemben megszakítja az elévülést, akár név szerint ismert a hatóság előtt, akár a kilétének felderítés érdekében folyik a nyomozás.

I. A jogerős ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése a terhelt és a védő által felülvizsgálati indítvánnyal támadható.
II. A vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának nem akadálya, hogy a sértett a büntetőeljáráson kívül, és azt követően is érvényesítheti polgári jogi igényét; akkor sem, ha az erre irányuló szándékát már a büntetőeljárás során is bejelenti. Az utólagosan érvényesített polgári jogi igény miatt a jogerős határozat módosítására sem kerülhet sor.

I. A kerületi bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét kimondta, és vele szemben büntetést szabott ki. A másodfokon eljárt törvényszék az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság nyilvános tárgyaláson kihirdetett ítéletével a II. rendű terhelt bűnösségét lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat d) pont, (4) bekezdés b/1. pont] állapította meg, és ezért őt, mint különös visszaesőt két év nyolc hónap börtönbüntetésre és a közügyektől három év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Megszüntette ugyanakkor a terhelttel szemben korábban engedélyezett feltételes szabadságot is.

Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét több rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés], 54 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], hitelezési csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 297/A. § ] és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §] állapították meg, és őt, mint különös visszaesőt három év börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélték.

A bíróságok által jogerős határozatban megállapított tényállás lényege: