I. A megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla elutasította a terhelt perújítását, és végzése szerint azzal szemben fellebbezésnek nincs helye.
II. A legfőbb ügyész jogorvoslatot jelentett be a törvényesség érdekében. Indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő.
III. A Kúria megállapította, hogy a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő, és ezáltal a végzés nem emelkedett jogerőre.
IV. A határozat elvi tartalma:
A bíróság az ügydöntő határozatban a vádról határoz [Be. 257. § (1) bekezdés 2. mondat 1. fordulat]. A perújítást elutasító végzés nem ügydöntő határozat, mert nem a vádról határoz (BH 2012.7. ; BH 2010.5.II.).
A legfőbb ügyész indítványában helyesen hivatkozott a Be. 383. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatára. Aszerint a másodfokú eljárásban hozott olyan nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye – ha a végzést az ítélőtábla hozta, a Kúriához – fellebbezésnek van helye.
Ezt meghaladóan a Kúria speciális szabályként utal a Be. 415. §-ának (4) bekezdésére is, amely alapján a perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak. Ebből pedig következik, hogy fellebbezésre – szemben a Be. 414. §-ának (1) bekezdésével – nemcsak az indítványt előterjesztő I. rendű terhelt, hanem védője és az ügyész is jogosult.
Az ítélőtábla támadott végzésének a fellebbezést kizáró rendelkezése a jogorvoslat, és annak folyományaként a felülbírálat lehetőségét elvonta az arra jogosultaktól.
Minderre figyelemmel a Kúria a Be. 436. § 1. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találva megállapította, hogy a perújítás elutasító végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő.
Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját [Be. 588. § (5) bekezdés]. Az említett záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve.
Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja (megváltoztathatja); az ilyen megállapítás miatt ezért akkor sincs helye felülvizsgálatnak, ha az – tévesen – végzés formájában történt (BH 1985.408. - B. törv. 728/1985.).”
A Kúria nem lát semmiféle perjogi különbséget a jogerőre emelkedés téves megállapítása és – miként a jelen ügyben – a jogorvoslati jog téves kizárása között. Mindkettő ahhoz vezet, hogy az adott határozat nem emelkedik jogerőre. A lényeg pedig az, hogy a határozattal szembeni jogorvoslat téves elvonásának nincs önálló jogerőhatása, ahhoz a határozatot hozó bíróság nincs kötve, azt hatályon kívül helyezheti.
A Kúria a törvénysértés megállapításának nyilvánvaló folyományaként azt is megállapította, hogy ezáltal a támadott határozat nem emelkedett jogerőre.
A jelen ügy nem zárulhat pusztán a törvénysértés megállapításával, hanem – mivel határozata nem jogerős – a határozatot hozó ítélőtáblának pervezető végzéssel [Be. 260. § (1) bekezdés: az ügy bíróságra érkezését követően az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozattal] rendelkezni kell a fellebbezési jogot kizáró rendelkezés hatályon kívül helyezéséről, és határozatát kézbesítenie kell a fellebbezésre jogosultak részére. A további teendőit pedig az határozza meg, hogy jelentenek-e be vagy sem fellebbezést.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága