A bíróságok által jogerős határozatban megállapított tényállás lényege:
Id. N. A. sértett és rokoni-baráti társasága 2012. július 28. napján T. külterületén, a Cz. híd közelében található érnél, a csatornaparton tartózkodtak, ott sátoroztak, horgásztak, főztek, italoztak, amikor 22 óra körüli időben a kempingező társaságot a T. Rendőrőrs két egyenruhás járőre igazoltatták. Erre a terhelt 21 óra 55 perckor telefonon tett bejelentése miatt került sor, ami azért történt, mert a bejelentő szerint a K. csatorna partjánál egy ismeretlen személlyel dulakodásba keveredett, mert a legeltetett kecskéi közül egyet el akart tulajdonítani. A terhelt először id. N. A.-t, majd B. J.-t jelölte meg dulakodóként. A rendőrjárőrökhöz csatlakozó terhelt felindult állapotában az igazoltatottak felé "kinyírlak benneteket", "mindannyian meghaltok" kijelentéseket tett, noha az intézkedés során a rendőrök kecskelopás nyomaira utaló jeleket nem találták. A rendőrök csitították a terheltet, majd őt az üggyel kapcsolatban szükséges felvilágosítást követően eltávoztak.
A sértetti csoport folytatta a kempingezést, majd másnap hajnalban lámpákkal világítva, karókkal, asztallábbal felfegyverkezve megjelent a helyszínen egy minimálisan 5, esetleg 10 főből álló férfi- társaság, akiknek a személyazonosságát nem sikerült felderíteni, közöttük a kezében karót tartó a terhelt. Különböző fenyegetéseket, szitkozódásokat kiabálva a tábortűznél ülőkre rontottak, és őket tettleg bántalmazni kezdték. A terhelt folytatta a fenyegetőzést: „Megmondtam, visszajövök! Fojtsátok vízbe őket, öljétek meg őket! Visszajöttünk, fogjátok meg, üssétek a mocskos cigányokat! Megdöglötök, ti büdös cigányok!”
A terhelt végig buzdította az eszközökkel felszerelt társait a kempingezők bántalmazására.
A terhelt C. F.-t, id. N. A. sértett házastársát akarta a nála lévő karóval megütni, amely nem sikerült, mert elszaladt.
A támadók közül két személy a csatorna partján ülő ifj. N. A. sértettre támadt. Őt karóval testszerte, közepes erővel, a fején, a mellkasán és lábszárán bántalmazták, amitől a sértett szája felrepedt, vérezni kezdett. A bántalmazása elől próbált a csatornába gurulni, de visszahúzták és tovább ütlegelték. Végül sikerült a sértettnek a csatornába menekülni.
B. J. sértettet két személy ütötte meg, egyikük egy faragott asztallábbal a kezénél, ő ugyancsak a közeli csatornába ugrott és átúszott a túlsó partra.
Ifj. N. A. az elkövetők azon kijelentéseire, hogy a menekülők után kell menni a túlsó partra, felvetette a rendőrök kihívását, mire a támadók némelyike azt ordította vissza, hogy „mi vagyunk a törvény, nem a rendőr”.
A csoport tagjai közül többen a csatorna partján zenét hallgató P. G. és P. T. sértettekre támadtak. Mindkettejüket testszerte ütötték a náluk lévő botokkal, karókkal. A hason fekvő P. T.-t a támadók legfeljebb közepes erővel fej tájékán, a szájánál, illetve legfeljebb közepes erővel a mellkasán, a hátán, a karjain és a combján is megütötték. A terhelt a kezében tartott karót ütésre emelve közeledett ugyan P. T. sértett felé, de megütnie őt sem sikerült. A P. G.-t bántalmazó két személy közül az egyik az ülő sértettet 1,5 méter hosszú fakaróval, legfeljebb közepes erővel a bal szemöldökénél ütötte meg, amitől vérezni kezdett. A felálló sértettet a támadó személyek fejen rúgták, ettől hassal a földre esett. Az egyik, legalább közepes erővel leadott, P. G.-nek szánt ütést, amelyet egy harmadik személy intézett felé, a védelmére kelő nagybátyja, P. T. sértett fogott fel a bal karjával, amely ennek következtében eltört.
Ezt követően P. G. sértettet a támadók kis-közepes erővel a hátán is ütlegelték egy bottal. A további támadás elől ő is a vízbe ugrott, ahová követte a szintén menekülő P. T. is, így mindketten a csatorna szélén elhelyezkedő nádasban várták meg a támadók távozását, az események végét. Mindeközben az elkövetők – látva az ott megbújó sértetteket – a nádas felgyújtásával is fenyegetőztek.
A cselekmény idején a középkorú, 170 cm magas, 63 kg súlyú, vékony testalkatú id. N. A. sértett a sátorban aludt, és a támadók megjelenését sem észlelte, csupán társai hangos kiabálására riadt fel. A támadók a sátor oldalát késsel felvágták, onnan az álmából felriadt sértettet kirántották, majd karóval, illetve asztallábbal kis, legfeljebb közepes erővel négyen bántalmazni kezdték. Ennek során testszerte, főként a fején, a mellkasán, és a karjain ütlegelték, ezzel a jajveszékelése ellenére sem hagytak fel. Egyikük egy csavaros asztallábbal is megütötte, amit a támadójától sikerült elvennie.
Id. N. A. sértett a kitartó, durva bántalmazás során részben életveszélyes sérüléseket – sorozat-bordatörést, ennek nyomán kialakult légmellet – szenvedett el az egyéb, könnyebb sérülései mellett. A sorozat-bordatörése miatt az átlagosat meghaladó fájdalomérzettel küzdő, és úszni nem tudó sértettet támadói lábainál és kezeinél megfogták, majd „dobjátok a cigányt a vízbe, hadd fulladjon meg”, és hasonló felkiáltásokkal a közeli csatornába dobták. A csatornában elmerült, fia, ifj. N. A. húzta át a túlpartra B. J. segítségével.
A sáros, átláthatatlan náddal benőtt partszakaszú csatornán, amelyet fürdésre nem használnak, és amelynek legszélesebb pontja 11 m, vízmélysége 150 cm, és amelynek alján egy 40 cm-es iszapréteg is van, a 170 cm-es testmagasságú id. N. A. sértett csak nehezen tudott volna átkelni.
A bántalmazás következtében id. N. A. sértett a koponya repesztett sérülését, az arc zúzódását és felületes horzsolásos sérüléseit, az áll, illetve az állkapocs zúzódását, valamint a hát, a hasfal, a bal csípőtáj, a jobb felkar zúzódását és a bal alkar horzsolásos sérülését, valamint a bal IV-IX. bordák töréseit szenvedte el, amihez légmell és bőr alatti levegőgyülem társult. A zúzódásos, horzsolásos sérülések gyógytartama egyenként és összességében 8 napon belüli. A sorozat-bordatörés gyógytartama 8 napon túli, tényleges gyógytartama 6 hét volt. A bordatörés következtében kialakult mellűri csövezést, illetve szívócsövezést szükségessé tévő, 2 cm vastag légmell közvetetten életveszélyesnek minősül, ami az időben érkező szakszerű orvosi beavatkozás nélkül nem feltétlenül, de akár a sértett halálát is eredményezhette volna.
Jogi magyarázat
Az emberölés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bűntette elhatárolását illetően az elkövetés idején a bírói gyakorlat számára meghatározó jelentőségű 15. számú Irányelv, majd az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépésétől az ennek a helyébe lépő, a Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozata lényegében azonos tárgyi és alanyi tényezők elemzését teszi szükségessé.
E tényezők vizsgálata során a törvényszék – a releváns történeti tényállási elemek figyelembe vételével – az alábbiakat állapította meg:
Id. N. A. sértettet a történeti tényállásban írtak szerint álmában, a csatornaparton felhúzott sátorban feküdve – így védekezésre, de még inkább akaratnyilvánításra képtelen helyzetében – érte a több, négy személy általi, részben eszközös, durva megtámadtatás, melynek során nevezettet – miután a sátor oldalát felvágva, onnan őt kirángatták – több rendbeli módon, brutálisan ütlegelték, számos testtájékát érintően, esélyt sem hagyva a védekezésre, a menekülésre.
A támadás során nevezettet minimálisan 15 rendbeli kis-, közepes erőbehatás érte különböző testtájékain, így: fej-, arc-, mellkas-, hát-, csípőtájékon, illetve végtagjain, mely ütések következtében számos zúzódást, repesztett, horzsolásos sérülést szenvedett el, legtöbbjüket eszközös ütlegelés következtében, a közvetett életveszéllyel járó, sorozat-bordatörés következtében kialakult, utóbb mellűri csövezést, illetve szívócsövezést is szükségessé tévő légmell kialakulása mellett.
A sértettnek ez utóbbi sérülése – amellett, hogy a sorozat-bordatörés az átlagost egyébként is meghaladó fájdalomérzettel járt - közvetetten életveszélyes volt, ugyanis e sérülés az időben érkező szakszerű orvosi beavatkozás nélkül akár, de nem feltétlenül, halálos kimenetelt is eredményezhetett volna.
Az összevert, sorozat-bordatörést szenvedett, jajveszékelő ember bántalmazásával, sanyargatásával ezt követően sem hagytak fel, hanem a sértettet a lábánál és a kezeinél is megfogták, majd „dobjátok a cigányt a vízbe, hadd fulladjon meg!” és hasonló tartalmú felkiáltásokkal a közeli csatornába beledobták, mely folyamatot szintén többen szemmel végig kísértek a sértetti társaságból.
A sérült, úszni nem tudó – mely körülmény az elkövetők számára nem volt ismert – férfit, id. N. A.-t fia, ifj. N. A., majd utóbb Balog József segítették át – mindketten úszva – a csatorna túlpartjára, a támadók elöli menekülésük érdekében.
Bár a csatorna vize – az akkori mérési eredmények szerint – meg sem közelítette a fürdőhelyeken szokásos mélységi szintet, de figyelemmel a csatorna alján lévő vastag iszaprétegre, a csatorna átláthatatlan, szennyes vizére, fürdésre nemigen alkalmas adottságaira, és főként a vízbe dobott sértett aktuális helyzetére, adottságaira, képességeire (a sértett testmagassága, úszni nem tudása, számos sérülése, köztük a mozgását rendkívüli módon nehezítő, intenzív fájdalomérzettel járó sorozat-bordatöréses sérülése, fejsérülése és egyéb testtájéki, számos zúzódásos, repesztett sérülése stb.), aligha lehet kétséges, hogy a vízbe dobást követő helyzete a mindennapi szóhasználat szerint, kétség kívül életveszélyes volt, az orvosi vonatkozású, hasonló súlyú sérülése mellett.
A felülvizsgált határozatoknak az alanyi és tárgyi tényezők mérlegelése során tett indokolásával – id. N. A. sértettet érintő esemény-sort illetően – a Kúria is egyetértett: az elkövetők szándéka a sértett testi épségének megsértését illetően egyenes, míg az életveszélyes eredmény bekövetkezésére nézve eshetőleges volt.
A Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette szándékos eredmény-bűncselekmény. Az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló, korábban a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve, jelenleg a Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozata, és az azon alapuló következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből (tárgyi és alanyi tényezőkből) kell visszakövetkeztetni.
Figyelemmel a terheltnek a történeti tényállásban részletezett magatartására, annak előzményeire, id. N. A. sértett sérüléséhez vezető eseménysor mozzanataira, az e folyamatban tanúsított bántalmazói magatartásokra, a bántalmazó személyek által használt eszközökre, az alkalmazás körülményeire, az ütlegelésekkel érintett – részben életfontosságú – testtájékokra, a sértettet ért erőbehatások számára és erejére, a keletkezett számos sérülés következményeire, különös figyelemmel a sorozat-bordatörés következtében kialakult közvetett életveszélyes állapotára, valamint a sértett vízbe dobását követő helyzetre – nyilvánvaló, hogy az elkövetők tudata az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a reális lehetőségét, és abba legalábbis belenyugodva cselekedtek.
Az ítélőtábla másodfokú jogerős ítéletében a vádat emelő megyei főügyészséggel és az első fokon eljárt törvényszék ítéletével egyezően – ám a fellebbviteli főügyészség indítványával ellentétben – id. N. A. sérelmére elkövetett cselekményt életveszélyt okozó testi sértésnek minősítette, míg a terhelt elkövetői minőségét – helyesen, és egyezően a fellebbviteli főügyészség indítványával – felbujtóként határozta meg.
A felülvizsgált másodfokú ítélet indokolása szerint az eljárás során nem merült fel olyan adat, amely alapján kétséget kizáró következtetés lett volna levonható arra, hogy a terhelt a helyszínre vezetett 5-10 főt élet kioltására hívta volna fel. Kétségtelen, hogy a terhelt szájából elhangzottak verbális, indulati kijelentések a társak felé címzett biztatásban, ugyanakkor a támadók id. N. A.-t karóval, asztallábbal kis, legfeljebb közepes erővel bántalmazták. A sátorban alvó sértettet úgy közelítették meg, hogy a sátor oldalát felvágták egy késsel, ezzel azonban sérülést nem okoztak és a továbbiakban azt nem is használták. Az élet kioltására irányuló szándék esetén a sértett halálát semmi sem akadályozta volna meg.
Az emberölés, illetve ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Miként arra helyesen utalt a törvényszék az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre, avagy testi sértésre, illetve egészségsértésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennél fogva megismerhető tények elemezésének van jelentősége. A fentebb már kifejtettek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint alappal nem vonható következtetést arra, hogy a terhelt felbujtói magatartása a sértett életének kioltására irányult.
A felülvizsgálati indítvány lényegében az első fokon eljárt törvényszék és a másodfokon eljárt ítélőtábla által már a fentiek szerint elemzett alanyi és tárgyi oldali körülmények újbóli átértékelésével célozta a súlyosabb, nem testi épség-, hanem élet elleni bűncselekmény szerinti minősítést, és ennek megfelelően indítványozta a súlyosabb minősítéshez kapcsolódó büntetési tételkeret közé illeszthető súlyosabb szankció alkalmazását.
A terhelt ölésre utaló kijelentései valójában csak a sértett(ek) megfélemlítését szolgálták, de mögöttük tényleges ölési szándék nem volt. Erre utal az is, hogy a terheltek a náluk lévő, emberi élet kioltására alkalmas eszközöket nem ily módon használták, a sértett csatornába dobásakor arról nem volt tudomásuk, hogy nevezett nem tud úszni, továbbá minderre nem elhagyatott, néptelen helyen került sor, hanem a sértett hozzátartozóinak és barátainak közvetlen közelében. A vízbedobást követően a helyszínről azonnal eltávoztak, azt nem kísérték figyelemmel, hogy a sértett önmaga erejéből vagy hozzátartozói segítségével tud kijutni a csatornából, és ezt semmilyen módon nem akadályozták.
Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, törvényesen minősítették a terhelt cselekményét - életveszélyt okozó - testi sértés bűntettének, és helyesen alkalmazták vele szemben a Btk. 2. § (2) bekezdésének megfelelően az elbíráláskor hatályos büntető törvény rendelkezéseit, továbbá helytállóan értékelték a Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozatában megfogalmazott elhatárolási tényezőket.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága