I. A kerületi bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét kimondta, és vele szemben büntetést szabott ki. A másodfokon eljárt törvényszék az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja és a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele kötelező. Ezért a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elrendelését indítványozta.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
A bíróság előtti elsőfokú és másodfokú eljárásban az I. rendű terhelt érdekében ugyanaz az ügyvéd járt el védőként. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson nyilatkoztatta az I. rendű terheltet és védőjét arra, hogy van-e közöttük érdekellentét. A válasz mindkét részről nemleges volt. Ezt az elsőfokú bíróság az ítéletében ekként rögzítette: „Tekintettel arra, hogy a Be. 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján nem járhat el védőként az, aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével ellentétes, a bíróság indokoltnak tartotta mind a terhelt, mind a védő ezzel kapcsolatos nyilatkoztatását”.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság „kellő magyarázatát adta annak, hogy az elsőrendű vádlott védelmét az elsőfokú eljárásban ellátó védő eljárásának miért nem volt akadálya a Be. 45. § (1) bekezdésének a) és c) pontjára figyelemmel. E vádlott ugyanis ragaszkodott a védő eljárásához (...), aki teljes mértékben a bizalmát élvezte, ezért az érdekellentét megállapítására sem volt ok.”
A Be. 45. §-ának (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem lehet védő a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és képviselőjük, valamint ezek hozzátartozója. A (2) bekezdés hozzáteszi, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő.
Az alapügyben eljárt bíróságok nem értékelték azt, hogy a Be. 45. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nem lehet védő az, aki a sértett képviselője. Az nem vitás, hogy az I. rendű terhelt védelmében mindvégig eljárt védő egyben és egyidejűleg a két sértett egyikének, illetve e sértett cégének a jogi képviselője volt.
Állásfoglalásának kialakítása során a Kúria abból indult ki, hogy a védő eljárását kizáró okok közül a büntetőeljárási törvény a sértetti (magánvádlói, pótmagánvádlói, magánfélkénti) és őt képviselői pozíciót a terhelt védőjének érdekével ab ovo ellentétben álló olyan absztrakt érdekellentétnek tekinti, hogy azt megdönthetetlen vélelemként (praesumptio iuris et de iure) kezeli. A Be. 45. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt kizárási ok kiemelt jelentősége kitűnik abból is, hogy a szabályozás nem követeli meg az egyidejűséget az adott büntető üggyel. Ennek megfelelően alakult az ítélkezési gyakorlat is, amely úgy foglalható össze, hogy amennyiben a védő akár korábban, akár egyidejűleg egyben a sértett képviselője (volt), a sértetti (magánvádlói, pótmagánvádlói, magánfélkénti) és ahhoz kapcsolódó képviselői pozíció feltétlenül kizárási okot képez.
Ehhez képest a jelen ügyben – egyidejűség folytán – nincs szükség, de lehetőség sem arra, hogy a törvény által tételezett érdekellentét relativizálás alá essék azáltal, hogy a bíróság – contra legem jelleggel – vizsgálja a konkrét érdekellentét kérdését. Ezért közömbös, hogy a védő és egyben képviselő, valamint a terhelt miként vélekedik a konkrét érdekellentét meglétéről, avagy hiányáról.
Az ügyészség a vádiratában az I. rendű és II. rendű terhelt ellen egyaránt olyan bűncselekmények miatt emelt vádat, amelyek közül a súlyosabb egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így az alapügyben a védő általános [Be. 43. § a) pont] és tárgyalási [Be. 242. § (1) bekezdés b) pont] részvétele kötelező volt.
Mindebből kitűnően az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. Ez olyan ún. feltétlen (más megnevezéssel: ún. abszolút) eljárási szabálysértés [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontja], amikor az ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása a törvényi parancs folytán – minden további szempont vizsgálata nélkül – kötelező.
A Kúria tanácsülésen hozott határozatával a támadott határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága