I. A jogerős ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése a terhelt és a védő által felülvizsgálati indítvánnyal támadható.
II. A vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának nem akadálya, hogy a sértett a büntetőeljáráson kívül, és azt követően is érvényesítheti polgári jogi igényét; akkor sem, ha az erre irányuló szándékát már a büntetőeljárás során is bejelenti. Az utólagosan érvényesített polgári jogi igény miatt a jogerős határozat módosítására sem kerülhet sor.
III. Vagyonelkobzással csak a terhelt – bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett – vagyongyarapodása vonható el. Nem lehet vagyonelkobzás alapja az az összeg, amit a terhelt az őt terhelő jogi kötelezettség ellenére ugyan nem fizetett meg, de vagyona annak folytán nem nőtt, hanem változatlan maradt.
Az I. és II. rendű terheltet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntette miatt pénzbüntetésre ítélte, valamint 2.878.240 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el velük szemben.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek rendszeresen árusítottak az interneten különböző adathordozókat, melyek után az ún. üreshordozói díjat az ARTISJUS Magyar Szerzői Iroda Jogvédő Egyesület jogosult részére nem fizették meg. A terheltek összesen 2.878.240 forint üreshordozói díj megfizetését mulasztották el, amelyből 115.795 forintot az általuk már értékesített, 30.000 forintot a próbavásárlás során értékesíteni kívánt, míg 2.732.445 forintot a lakásukon a házkutatás során megtalált adathordozókhoz kapcsolódóan lettek volna kötelesek megfizetni. Az ítélet utalt rá, hogy a terheltek - a vonatkozó szerzői jogi szabályozás szerint – vámkezelés vagy forgalomba hozatal hiányában már a raktározás megkezdésétől számított 8 napon belül kötelesek lettek volna a díj megfizetésére.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a vagyonelkobzás alkalmazását sérelmezve. Álláspontja szerint a terheltek cselekménye számukra vagyonnövekedést nem eredményezett. Utalt arra is: ha a sértett polgári jogi igényét a büntetőeljárás során előterjesztette volna, a bíróság által alkalmazott korábbi Btk. [az 1978. évi IV. törvény] 77/B. § (5) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzás alkalmazására nem kerülhetett volna sor. Mivel azonban a sértett a kártérítési igényét csak utóbb, a büntetőeljáráson kívül érvényesítette, ez a vagyonelkobzás után már kétszeres elvonást eredményez.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Elsődlegesen rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet vagyonelkobzást alkalmazó rendelkezése a védő által felülvizsgálati indítvánnyal támadható. A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontja ugyanis lehetővé teszi a felülvizsgálatot akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő intézkedést alkalmazott, márpedig a vagyonelkobzás a korábbi Btk. 70. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti intézkedés.
Kétségkívül a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja kizárja a felülvizsgálatot akkor, ha a sérelmezett törvénysértés különleges eljárásban is orvosolható, márpedig vagyonelkobzás esetében erre a Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja lehetőséget ad. E különleges eljárás azonban csak az ügyész indítványára vagy hivatalból folytatható le. A kizáró rendelkezés e körülményre való tekintet nélkül történő értelmezése oda vezetne, hogy a terhelt és a védő egy olyan eljárás törvényi megléte miatt kerülne megfosztásra az egyébként törvényes felülvizsgálati igényének érvényesítésétől, melyet ténylegesen nem vehet – a saját kezdeményezése alapján – igénybe. A hivatkozott rendelkezés célja azonban az azonos tárgyban való párhuzamos eljárások lefolytatásának kizárása; ezzel ellentétes értelmezés esetén jelen ügyben a terhelt és a védő az igényérvényesítés mindkét lehetséges formájából kizáródna.
Érdemben a Kúria megállapította, hogy annak a ténynek, miszerint a sértett a büntetőeljárás jogerős befejezése után érvényesíti a kárigényét, nincs jelentősége, és utólag nem hat ki a vagyonelkobzás törvényességére. A korábbi Btk. 77/B. § (5) bekezdés a) pontja kizárólag a büntetőeljárás keretén belül érvényesített polgári jogi igény kielégítési alapját védi oly módon, hogy a vagyon annak megfelelő részét kiveszi a vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának hatálya alól. A 69/2008. BK vélemény II/2/a) és II/2/b) pontjai rámutatnak: a vagyonelkobzás alkalmazása még abban az esetben is kötelező, ha a polgári jogi igényt a büntetőeljárásban bejelentették, de azt a bíróság egyéb törvényes útra utasítja, illetve akkor is, ha a sértett igazolja kárigényének polgári peres úton való egyidejű érvényesítését, de annak elbírálására jogerősen még nem került sor. Általános érvénnyel is rögzíthető, hogy utóbb bekövetkezett tény – a már jogerősen befejezett büntetőügyben – további büntetőjogi értékelést sem nyerhet; következésképp a jogerős ítéletben megállapított jogkövetkezmények sem módosíthatók utóbb, arra tekintettel (BH 2015.155.).
Ugyanakkor kétségtelen: a korábbi Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Ez alapján tehát a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonnövekedést vagy vagyongyarapodást kell elvonni; jelen esetben a terhelteket kétségkívül már a raktározás kezdetétől a reprográfiai díj fizetésének kötelezettsége terhelte, ezért annak alapul vétele a bűnösség megállapítása során helyes. Önmagában azonban a megfizetés elmulasztásával vagyonuk nem nőtt, csak – jogellenesen – változatlan maradt.
A terheltek vagyona az adathordozók egy részének értékesítésével megszerzett bevétel folytán növekedett, aminek részét képezi a meg nem fizetett üreshordozói díj is. E részében van tehát vagyonelkobzás alkalmazásának helye.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a vagyonelkobzás összegét a két terhelttel szemben egy összegben határozta meg. A 69/2008. BK. vélemény III. pontja szerint a vagyonelkobzás egyetemlegesen sem alkalmazható.
Ezért a Kúria a 2016. április 12-én meghozott Bfv.III.1.544/2015/5. számú határozatával az értékesített adathordozók után meg nem fizetett üreshordozói díj 115.795 forintos összegéhez igazodóan a vagyonelkobzás mértékét mindkét terhelt esetében 57.898 – 57.898 forintra szállította le, és rendelkezett az esetlegesen ezen felül befolyt összeg visszafizetéséről.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága