Jelentős ügyek

A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontján alapuló fizetésképtelenségi okból kérte az adós felszámolásának az elrendelését. A korábban az adós felé esedékessé tett követelésével összefüggő, a Cstv. 27. § (2c) bekezdésének megfelelő tartalmú, 2014. október 31. napján könyvelt (ajánlott) postai küldeményként feladott fizetési felszólításáról állította, hogy azt az adóshoz a Cstv. 27.

Az elsőfokú bíróság a felszámolót felmentette, hivatkozva részben az általa elbírált, még nem jogerős, kifogást elbíráló végzésekben megállapított, részben a közbenső mérleget elutasító nem jogerős végzésében foglaltakra, egyidejűleg új felszámolót rendelt ki az adós felszámolásában.

Az alperes a 2013. május 9-én kelt határozatával elutasította a felperes által 2013. március 11-én előterjesztett, a szolgálati járandósága összegének a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 5. § (3) bekezdés a) pontja szerinti módosítására irányuló kérelmet. A határozat indokolása szerint az eljárt másodfokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottság (FÜV Bizottság) 2012.

A felperes 2007. szeptember 11-ével létesített határozatlan időtartamú munkaviszonyt az alperessel gépkocsivezető munkakörben. A felperes munkaviszonyát az alperes 2011. szeptember 14-én rendkívüli felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a 2009-2011-es években az általa vezetett jármű tényleges fogyasztása számottevően eltért az igazolt átlagfogyasztástól. A felperes a járműbe vételezett üzemanyagot az alperes által nem ismert módon elvonta, és ezzel a munkáltatónak 5.057.361 forint kárt okozott. Az Sz.

A felperes munkáltató keresetében 7.080.000 forint és ezen összeg kamatának megfizetésére kérte kötelezni az ügyvezető igazgató alperest. Álláspontja szerint az alperes két megbízási szerződés megkötésével és a megbízási díjak kifizetésével kárt okozott, ezért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 209. § (5) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)  339. §-a alapján a kár megfizetésére köteles.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy a garantált illetménye nem érte el az irányadó kormányrendeletekben kötelező jelleggel meghatározott garantált bérminimum összegét.

A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperest 2013. augusztus 1-től 2014. december 31-ig terjedő időszakra illetménykülönbözet megfizetésére kötelezte.

A Kúria a jogerős ítéletet a következő indokolással hatályában fenntartotta.

A hitelezők és az adós a hitelezők által nyújtott hitel biztosítékaként, az adós jövőbeni követeléseire zálogjogot alapítottak. Az adós az ingatlanára bérleti szerződést kötött.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesi szövetséget a Fővárosi Törvényszék 2011. december 1.napján jogerősen nyilvántartásba vette. A felperes a megalakulásról és céljairól 2011. december 5-én tájékoztatta az alperest, majd a munkáltató válaszlevele alapján 2011. december 19-én küldte meg a szövetség Alapszabályát és a Fővárosi Bíróság végzését.

A rendőrség által alkalmazott bilincs használatának jogszerűségét nem a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2014. (IX.22.) BM. rendelet rendelkezései szerint kell megítélni.

A nyilvánosan működő részvénytársaságnak a piaci versenytárs általi felvárásárlása megakadályozása érdekében igénybe vett szolgáltatások költsége közvetlen összefüggésben áll az adóköteles bevételszerző tevékenységével, így az ilyen költségek általános forgalmi adó tartalma levonható, továbbá ezen költségek nem növeli a társasági adó alapját sem.