Polgári ügyek
A felperes – az alperes volt házastársának törvényes örököse – az alperes és az örökhagyó jogerős bírói ítélettel megszüntetett vagyonközösségének részét képező ingatlannak az örökhagyó tulajdonába került tulajdoni hányadára tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alperest.
A Kúria a Pfv.I.20.360/2013/6. számú ítéletében a következő jogkérdésekben foglalt állást:
Több jogi képviselő részére adott meghatalmazás esetén a Pp.66.§ (2) bekezdésének megfelelően egy-egy perbeli cselekménynél csak egyikük járhat el. A Pp. említett rendelkezése azonban nem értelmezhető akként, hogy a jogi képviselők (akár külön-külön, akár együttesen kaptak meghatalmazás) együttesen ne készíthetnének beadványokat (az adott esetben: felülvizsgálati kérelmet).
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a „házastársi vagyonközösséget megszüntető” szerződés vele szemben hatálytalan, mert a házassági életközösség fennállása alatt kezességet vállaló II. r. alperesnek a perbeli ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni illetősége az I. r. alperes tulajdonába került.
A részvénycsomag adásvételével kapcsolatos ügyben a Kúria elvi jelleggel kifejtette, hogy téves az a gyakorlat, amely szerint a bíróság az előszerződést annak ellenére, hogy a felek szándéka kifejezetten ilyen szerződés megkötésére irányult és az a tartalma alapján is előszerződésnek minősült, végleges szerződésnek minősít.
A felek közt létrejött adásvételi szerződésben az eladó alperesek vállalták az eladott ingatlan tehermentesítését, a vevő felperes pedig ezt követően volt köteles kifizetni a vételárhátralékot és ily módon tudta volna megszerezni a tulajdonjogot.
A tehermentesítés elmaradt, ezért a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a szerződés teljesítésére, azaz arra, hogy a tehermentesítés érdekében fizessenek meg a részére 3.659.000 forintot.
(sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése)
A peres felek 2002 őszétől 2008 áprilisáig élettársi kapcsolatban éltek. Még az együttélésük előtt az alperes „lefoglalózta” a perbeli tanyát és a mellette lévő szántó ingatlant, majd a vételárat is kifizette. 2002 nyarán kötötte meg az alperes az adásvételi szerződést,amelyet vevőként a felperes is aláírt, így az ingatlan-nyilvántartásba 1/2-1/2 tulajdoni hányaduk került bejegyzésre. Ezt követően kezdődött el a tanya ingatlan teljes felújítása, amelyet az alperes szervezett, mivel a felperes munkavállalás céljából néhány hónapig külföldön tartózkodott.
A jogerős végzés elutasította az alapítvány kuratóriumának képviseletre jogosult elnökének a változás nyilvántartásba vétele iránti kérelmét, amelyet arra hivatkozással terjesztett elő, hogy valamennyi alapító jogutódlással történő átalakulása, illetve megszűnése folytán az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg. A jogerős végzés megállapította, hogy a Művelődési Minisztérium, mint alapító tekintetében, függetlenül a minisztériumok alapítás óta történt többszöri átszervezésétől, nem állapítható meg, hogy az alapítványnak nincs az alapítói jogok gyakorlására jogosult alapítója.
A házastársi közös lakás használatának rendezése, lakáshasználati jog ellenértéke és többlethasználati díj iránt indított perben a bíróságnak – az alperes viszontkeresete folytán – elsődlegesen azt kellett eldöntenie, hogy a peres felek között az életközösségük fennállása alatt, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződés, amelyben az alperes a különvagyonához tartozó ingatlanon a felperesnek, közös beruházásaikra tekintettel 40/100 tulajdoni hányadot juttatott, érvényes-e.
Az alperes tulajdonában és üzemeltetésében álló vörösiszap-tározóból gátszakadás folytán kiáramló vörösiszap a felperesek lakóingatlanát és mezőgazdasági ingatlanát, az ingatlanában lévő ingóságokat elárasztotta, azok használhatatlanná váltak, a növényi kultúra elpusztult. A katasztrófa következtében az I.r. felperes édesanyja életét vesztette.