A házastársi közös lakás használatának rendezése, lakáshasználati jog ellenértéke és többlethasználati díj iránt indított perben a bíróságnak – az alperes viszontkeresete folytán – elsődlegesen azt kellett eldöntenie, hogy a peres felek között az életközösségük fennállása alatt, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződés, amelyben az alperes a különvagyonához tartozó ingatlanon a felperesnek, közös beruházásaikra tekintettel 40/100 tulajdoni hányadot juttatott, érvényes-e. Az alperes a szerződést az alakiság megsértése, színleltség és jóerkölcsbe ütközés miatt támadta és az ajándék visszakövetelése iránti igényt is előterjesztett. A szerződés érvényességétől függött a lakáshasználat rendezésének módja, a felperes lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó igénye valamint a többlethasználati díj iránti követelése. A több jogcímen előterjesztett alperesi igény terjedelmes bizonyítást követelt meg, amelyet bonyolított, hogy a felek a beruházásokkal kapcsolatban különvagyoni ráfordításokra is hivatkoztak. Az alperes azt adta elő, hogy a felperes önként, a visszatérés szándéka nélkül költözött el az ingatlanból, míg a felperes szerint elköltözésére az alperes durva, agresszív magatartása miatt került sor.
A szerződés érvényességének elsődlegesen eldöntendő kérdésében az első-, illetve a másodfokú bíróság eltérően foglalt állást. Az első fokú bíróság – kisebb korrekcióval – a szerződésben rögzítettek szerint állapította meg a tulajdoni hányadokat és a lakás osztott használatát rendelte el, mivel egyik jogcímen sem találta megállapíthatónak a szerződés érvénytelenségét. A másodfokú bíróság szerint a szerződés alaki okból érvénytelen, mert nem bizonyított, hogy az alperes a szerződést az ügyvéd jelenlétében, megfelelő jogi tájékoztatást követően írta alá. Ezért a hivatkozott további érvénytelenségi okokat nem is vizsgálta, a lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel és a felperes egyéb igényeit is elutasította.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárva részítéletet hozott: a szerződés alaki érvénytelensége tekintetében az első fokú ítélet viszontkeresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, az egyéb érvénytelenségi okok vizsgálata és a lakásra vonatkozó igények tekintetében – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett – a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott, hogy a házassági vagyonjogi szerződés ellenjegyzése a szerződéskötéskor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek (1983. évi 4. tvr., Csjt 27. § (3) bek.) megfelelt és nem bizonyított, hogy az ügyvéd az őt terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ne tett volna eleget. A másodfokú bíróság azonban – eltérő jogi álláspontja folytán – az első fokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem bírálta felül, a Kúriának felülmérlegelési jogköre nincs, ezért szükséges a fellebbezési eljárás megismétlése, amellyel kapcsolatban a Kúria a másodfokú bíróságnak részletes iránymutatást adott.
Budapest, 2014. február 20.
A Kúria Sajtótitkársága