Közigazgatási ügyek

A felperes mint kölcsönbevevő munkaerő kölcsönzésre irányuló szerződést kötött egy gazdasági társasággal amelynek a szerződéses jogviszony fennállása alatt az adószámát felfüggesztették, vele szemben végrehajtási eljárás indult. Ezt követően a felperes szerződést kötött a számlakibocsátóval ugyanazon munkavállalók kölcsönzése vonatkozásában. A számlakibocsátó székhelye és vezető tisztségviselője megegyezett a felperes korábbi szerződéses partnere székhelyével és vezető tisztségviselőjével.

A felperes a 2013. évben indult 2008-2009. évi vagyongyarapodásának ellenőrzése során először a 2014. évben, a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a 2008. évi nyitóegyenleg meghatározása során figyelembe kell venni a Kft.-által a 2006. és 2007. évben visszafizetett tagi kölcsönöket. A kölcsönök a Kft. könyveiben szerepelte, a visszafizetésekről a felperes kiadási pénztárbizonylatot csatolt. Alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.)  109.§ (3) bekezdésére hivatkozva, a kötött bizonyítás okán nem is vizsgálta a visszafizetéseket.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 121.§ /1/ bekezdése szerint a pert keresetlevéllel kell megindítani, abban fel kell tüntetni többek között: [c) pont] az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával; [e) pont] a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).

A Kúria hatályon kívül helyezte az adózó (felperes) adóhatósági határozatok ellen előterjesztett keresetét elutasító jogerős ítéletet, végzésében az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította, és a következőkre mutatott rá:

Az Alapvető Jogok Biztosa indítvánnyal fordult a Kúria Önkormányzati Tanácsához, amelyben Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 24/2005. (VI.13.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) egyes rendelkezéseinek vizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint az Ör. támadott rendelkezései ellentétesek a környezetvédelmi, a jogalkotási, és az ún. hatásköri törvény egyes rendelkezéseivel, továbbá a zaj és rezgés elleni védelemről szóló Kormányrendelet több szabályával.

A visszterhes vagyonátruházás illetékfizetési köteles szerzés /illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1.§/, ha az illeték tárgya ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése, utána visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni /18.§ /1/ bekezdés/.

Az első fokú bíróság ítéletében (jogerős ítélet) elutasította a felperes adóhatósági határozatok ellen előterjesztett keresetét és kötelezte perköltség, kereseti illeték megfizetésére. Az ezt követően hozott határozatában (kiegészítő ítélet) jogerős ítéletének rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy a másodfokú adóhatóság (alperes) „határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi”, az indokolásban megállapította a felperesi érvelés alaposságát, az új eljárásra nem adott iránymutatást.

Az adóhatóság határozataiban a felperes terhére általános forgalmi adó (áfa) adónemben összesen 449.758.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírsággal sújtotta és kötelezte késedelmi pótlék megfizetésére is.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, amely elutasította az adóhatósági határozatok ellen előterjesztett felperesi kereseteket, és a következőket állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest adókülönbözet, adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes részéről befogadott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, ezért az azokban szereplő áfa nem vonható le, a nettó érték pedig nem csökkenti az adózás előtti eredményt.

A perben nem álló panaszos az alpereshez írt panaszában sérelmezte, hogy a felperesi engedélyes munkatársai az ingatlanán lévő meggyfát a gallyazási munkák során indokolatlanul megcsonkították, több ágát a védőtávolságon belül, a vezetéktől 5 m távolságra levágták. Az alperes határozatában a panasznak részben helyet adott, a gallyazás kivitelezési módja tekintetében azt megalapozottnak ítélte, e mellett a kártérítés tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg.