Jelentős ügyek

Az ügyben eldöntendő kérdés az volt, hogy a csődegyezség megkötését követően, de még annak bírósági jóváhagyását megelőzően az alperes jogszerűen használta-e fel a felperes által letett óvadék teljes összegét. Ehhez azt a jogkérdést kellett a Kúriának megválaszolnia, hogy a csődegyezség mikortól hat ki az abban részt nem vett hitelezőkre, mikortól van a csődegyezségnek kényszeregyezség hatálya: a megkötésétől (ez volt a másodfokú bíróság álláspontja), vagy csak a jogerős bírósági jóváhagyástól (ez volt az elsőfokú bíróság álláspontja).

I.

A törvényszék ítéletében

I. A járásbíróság a 2014. február 28. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli lopás bűntettében és 2 rendbeli csalás vétségében. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és 61 470 forint vagyonelkobzással sújtotta.

A törvényszék a 2014.év március hó 7. napján kihirdetett ítéletével az  I. rendű,  II. rendű, III. rendű, IV. rendű,  VI. rendű,  IX. rendű ,  XI. rendű és  a XII. rendű vádlottat 1-1 rendbeli,  VIII. rendű, X. rendű és  XIII. rendű vádlottat 2 – 2 rendbeli, az 1978.évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, az V. rendű vádlottat pedig 7 rendbeli, a régi Btk. 251.

Az alperes a 2014. július 21-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rokkantsági ellátásként folyósított ellátást 2014. szeptember 30. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2014. október 1. napjától kezdődően 114.755 Ft összegű rokkantsági ellátást állapított meg. Határozatában rögzítette, hogy a felperes 49%-os egészségi állapotát és C2 minősítési kategóriába tartozását a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 29-én kelt 7.M.436/2013/10. számú ítélete alapján állapította meg.

Az alperes a 2013. július 10-én kelt fizetési meghagyással – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alkalmazásával – kötelezte a felperest. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a balesetet kizárólag a sérült munkavédelmi szabályszegései okozták, elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54.

A 2010. július 6. és 2013. július 5. között rehabilitációs ellátásban részesülő felperes 2013. június 13-án megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte. Az alperes a 2014. május 5-én kelt határozatával 2013. július 6-ától kezdődően 58.705 Ft ellátást állapított meg, majd a 2014. május 22-én kelt határozatával az ellátás összegét 2014. január 1-re visszamenőlegesen módosította, 150.280 Ft-ban állapította meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2014.

Az alperes a 2012. július 16-án kelt és 2012. november 6-án módosított határozatával elrendelte a felperes szolgálati járandósága folyósításának 2012. július 1-től 2012. december 31-ig történő szüneteltetését. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 1. § a) pontja, 11. § (1)-(2) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B.

A Kft-t 2004. szeptember 9-én jegyezték be, 2009. március 13-tól felszámolás alatt állt, 2010. június 25-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2009. augusztus 1-jétől állt az alperes alkalmazásában üzletkötő munkakörben. A munkáltató 2012. október 26-án felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a  felmondás jogellenességére tekintettel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítésként 4.755.136 forintot és késedelmi kamatát.