Tájékoztató a Bhar.III.6/2015. számú büntetőügyben hozott, az orvosi hálapénzhez kapcsolódó elvi jelentőségű döntésről

Dátum

A törvényszék a 2014.év március hó 7. napján kihirdetett ítéletével az  I. rendű,  II. rendű, III. rendű, IV. rendű,  VI. rendű,  IX. rendű ,  XI. rendű és  a XII. rendű vádlottat 1-1 rendbeli,  VIII. rendű, X. rendű és  XIII. rendű vádlottat 2 – 2 rendbeli, az 1978.évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, az V. rendű vádlottat pedig 7 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdése szerinti és a (2) bekezdés utolsó fordulata alapján minősülő vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek.

Ezért az I. rendű vádlottat  300 napi tétel, napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre és 50 000 forint vagyonelkobzásra, a II. rendű vádlottat szintén 300 napi tétel, napi tételenként 5000 forint összegű pénzbüntetésre és 35 000 forint vagyonelkobzásra, a III. rendű vádlottat ugyancsak 3000 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 55 000 forint vagyonelkobzásra, a IV. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5000 forint vagyonelkobzásra, az V. rendű vádlottat halmazati büntetésül 10 hónap, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, 300 000 forint pénzmellékbüntetésre és 112 000 forint vagyonelkobzásra, a VI. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 80 000 forint vagyonelkobzásra, a VIII. rendű vádlottat halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 65 000 forint vagyonelkobzásra, a IX. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre és 70 000 forint vagyonelkobzásra, a X. rendű vádlottat halmazati büntetésül  300 napi tétel, napi tételenként 6000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 10 000 forint vagyonelkobzásra, a XI. rendű vádlottat 300  napi tétel, napi tételenként 6500 forint összegű pénzbüntetésre és 5000 forint vagyonelkobzásra, a XII. rendű vádlottat 300 napi tétel,napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5000 forint vagyonelkobzásra, a XIII. rendű vádlottat pedig halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként  1000 forint összegű pénzbüntetésre és 10 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. A  VII. rendű  vádlottat viszont az ellene vesztegetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú ítélet a VII. rendű vádlott tekintetében jogerőre emelkedett, míg a többi vádlott esetében – a vád és a védelem által bejelentett jogorvoslatok folytán – másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. szeptember 11-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlottat 1 – 1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségének, az V. rendű vádlottat az 5 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe  ütköző és a (2) bekezdés záró fordulata szerint minősülő vesztegetés bűntettének vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az V. rendű vádlott  2 rendbeli, a Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében írt vesztegetés vétségében bűnös.

Az I., a III., IV., V., VI., VIII., X., XI. és XIII. rendű vádlottat – a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezések mellőzésével – 1-1 évi időtartamra próbára bocsátotta, egyben a II., III., V., VIII., IX., X., XI. , XII. és XIII. rendű vádlott esetében a vagyonelkobzást is mellőzte, ellenben az I. rendű vádlottat 10 000 forint, a IV. rendű vádlottat  pedig 5000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.

Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélőtábla ítélete ellen az ügyész II. rendű, az V. rendű, a  VI. rendű, a VIII. rendű,   a IX. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést a felmentő rendelkezések miatt, továbbá a részfelmentéssel érintett vádlottak tekintetében a büntetőjogi joghátrány súlyosítása érdekében. Ugyancsak fellebbezéssel élt – felmentés érdekében – az V. rendű vádlott és védője, valamint a X. rendű vádlott is.

A Legfőbb Ügyészség a Bf.1923/2014/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A Kúria határozatában az alábbiakat fejtette ki.

A társadalomban hosszabb időre visszavezethetően kialakult és elfogadott szokások szerint egyes szolgáltatások esetében az azokat igénybe vevők a szolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettségüket anyagi juttatás – borravaló- nyújtásával nyilvánítják ki. Különböző, ismert okoknak betudhatóan az egészségügyben is gyakorlattá vált - hálapénz, paraszolvencia formájában – a hála ilyen módon történő kifejezésre juttatása. Ahogyan azonban az a borravaló esetében fel sem merül, úgy a hálapénz sem minősül jogtalan előnynek, hiszen a jövedelemadóról szóló  1995.évi CXVII. törvény 1. számú melléklete kifejezetten nevesíti e két bevételt, mégpedig akként, hogy a 7.2 pont értelmében a hálapénz – a borravalóval ellentétben – adóköteles jövedelem.

Ebből következően a hálapénz elfogadása ( amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása) sem az elkövetés időpontjában hatályos, sem a jelenleg hatályban lévő büntetőtörvény, a 2012.évi C. törvény 291. §-a figyelembevételével nem minősül vesztegetésnek, függetlenül a munka törvénykönyvéről szóló  2012. I. törvény (Mt.) 52. §-ának (2) bekezdésében írt előzetes munkáltatói hozzájárulás hiányától. Ez utóbbinak ugyanis csupán munkajogi –  az esetleges fegyelmi vétség megvalósulása – szempontból lehet jelentősége.

Ennek előrebocsátása után az tisztázandó, hogy mi tekinthető hálapénznek.

Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybe vételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy az előre adott előny nem hálapénz, és az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat.

A kért és ennek eredményeként kapott juttatás tehát nem sorolható a hálapénz kategóriájába. Kérés alatt értendő pedig minden olyan magatartás – így a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás  stb. is –, amely az önkéntességet, s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja. 

A jelen ügyben a Kúria álláspontja szerint a juttatások paraszolvencia-jellegét nincs ok kétsége vonni azokban az esetekben, amikor a vádlottak csupán a szülő nők, vagy hozzátartozóik kérdésére, érdeklődésére adtak választ.

A Kúria a másodfellebbezéseket elbírálva a fentieket szem előtt tartva az ítélőtábla  ítéletét az V. rendű, a VIII. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta: az V. rendű vádlottat további 4 rb., az 1978. évi IV. törvény 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, a VIII. rendű és a X. rendű vádlottat további 1-1 rendbeli, a XII. rendű vádlottat 1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 251. §-ának (1) bekezdése szerinti vesztegetés vétségében mondja ki bűnösnek.

Ezért a  XII. rendű vádlottat megrovásban részesítette.

Az  V. rendű vádlottat 120 (egyszázhúsz) napi tétel, napi tételenként 500 (ötszáz) forint összegű, összesen 60 000 (hatvanezer) forint pénzbüntetésre ítéli azzal, hogy a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén napi tételenként egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Az V. rendű vádlottat 35 000 (harmincötezer), a VIII. rendű vádlottat pedig 40 000 (negyvenezer) forint vagyonelkobzás  megfizetésére kötelezte.

Budapest, 2015. június 9. napján

A  Kúria  Sajtótitkársága