Régi neve: Elvi ügyek
Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet az ellene 3 rendbeli közokirattal visszaélés vétsége [1978. évi IV. törvény – a továbbiakban: korábbi Btk. - 277. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.
A felperes és P.L. 1998. május 28. napjától élettársi kapcsolatban éltek, majd 2009. május 9. napján házasságot kötöttek. A bíróság 2012. január 26. napján házasságukat felbontotta, azonban felperes és P.L. továbbra is élettársi kapcsolatban éltek a jogszerző haláláig.
Az alperes első fokon hozott határozatát, melyben az igénylő nyugdíjnövelés iránti igényét elutasította, a másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv helybenhagyta megállapítva, hogy az igénylő szolgálati nyugdíja 2012. január 1. napjától szolgálati járandóságként került folyósításra. Ez utóbbi ellátás nem minősül saját jogú nyugellátásnak, ezért Tny. 22/A. §-a alapján a P Zrt.-nél 2012. január 1-től december 31-ig fennállt jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjnövelés nem volt megállapítható.
A felperes egy ingatlan adásvételi szerződésből eredő tőke-, lejárt ügyleti kamat és késedelmi kamat követelését jelentette be hitelezői igényként az alperes elleni adósságrendezési eljárásban a pénzügyi gondnoknak. Nem jelentette be a szerződés alapján jövőben lejáró ügyleti kamat iránti igényét. Az alperes a hitelezőivel kötött adósságrendezési egyezségben vállalta a tőke és a bejelentett ügyleti kamat részletekben történő megfizetését.
Az alperes pénzintézet írásbeli nyilatkozatában kijelentette: a zálogkötelezett felperes „magánszemélyek” elleni végrehajtást csak abban az esetben fogja megindítani, ha a követelése a kölcsönt felvevő kft. ellen indított felszámolási eljárásban „nem térül meg teljes mértékben”. Ezt követően az alperes kezdeményezte a kft. felszámolását, majd a felszámolás eredményének bevárása nélkül végrehajtást indított a felperesek ellen.
Az adott ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az I. rendű alperes tulajdonostárs a 44 évvel ezelőtti, a társasház épületeinek létrehozására irányuló társasági szerződés rendelkezéseinek érvényesülését, annak elszámolását kívánta érvényesíteni a társasházzá alakulás útján történő közös tulajdon megszüntetési per tárgyát képező alapító okirati megállapodással szemben.
A peres felek között létrejött szerződéssel az alperesi külföldi székhelyű ügyvédi iroda megbízta a felperest mint ügyvédet, hogy tanácsadási tevékenységét vele együttműködésben végezze díjazás ellenében. A felperes 2004. január 01. napjától társult partnerként - a havi díjazáson felül - az iroda nyereségéből is részesedésére vált jogosulttá. A felperes gyermekei születése miatt egy ideig nem végzett tevékenységet az alperes javára, majd jelezte az alperes felé, hogy kész a partneri jogviszonyban a megbízását teljesíteni.
A Legfőbb Ügyész a felperes szolgálati jogviszonyát 2012. június 30-ával az akkor hatályos 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. § (2) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette arra hivatkozással, hogy elérte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. Az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény hatályon kívül helyezte az Üjt. 160. §-át, és beiktatta a 165/J. §-t.
Ha a bíróság jogerős közbenső ítéletében megállapította a felperes követelésének jogalapját, a folytatódó eljárásban a követelés alapjául szolgáló szerződés tekintetében a felek ügyletkötési akarata, a szerződés érvénytelensége már nem vizsgálható.
A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletet követően hozott ítéletével a felek közötti szerződés megszűnéséből eredő elszámolási vita eredményeként marasztalta az alperest. A felperesnek járó összeget szakértői vélemény alapján a szerződésben rögzített matematikai képlet felhasználásával állapította meg.
Ha a kezes a megtérítési igényét a hitelező hibájából nem tudja érvényesíteni az adóssal szemben, az ebből eredő kára megtérítését követelheti a hitelezőtől.