Az alperes a 2014. július 21-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rokkantsági ellátásként folyósított ellátást 2014. szeptember 30. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2014. október 1. napjától kezdődően 114.755 Ft összegű rokkantsági ellátást állapított meg. Határozatában rögzítette, hogy a felperes 49%-os egészségi állapotát és C2 minősítési kategóriába tartozását a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 29-én kelt 7.M.436/2013/10. számú ítélete alapján állapította meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. § (4) bekezdése, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) rendelkezései alkalmazásával helybenhagyta azzal, hogy az ellátás felperes által kért, korábbi időponttól való megállapítására az Mmtv. 33. § (7) bekezdése alapján nincs lehetőség. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat – a Ket. 109. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.436/2013/10. számú jogerős ítélete indokolási részét figyelmen kívül hagyva hozták meg határozataikat, amely szerint 2013. szeptember 1-től kellett volna megállapítani a felperes valós, a jogerős ítéletben rögzített mértékű egészségi állapotának és C2 minősítési kategóriának megfelelő összegű ellátását. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a felperes keresetének elutasítását kérte az Mmtv. 33. § (7) bekezdése megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint az a tény, hogy a korábbi jogerős ítélet tartalmazta a felperes egészségi állapotának mértékét és annak kialakulási időpontját, nem jelenti azt, hogy onnantól jogosult az ellátásra, ezért a megismételt eljárásban nem hagyhatta figyelmen kívül az Mmtv. 33. § (7) bekezdésében írt jogosultsági időpontokat. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a fenti határozatok felülvizsgálata során hozott jogerős ítélet egyértelmű iránymutatást tartalmazott az elrendelt új eljárásra nézve: a bíróság a hatályon kívül helyezett társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor fennálló, a jogerős ítéletben rögzített 49%-os mértékű egészségi állapot és a rehabilitálhatóságra vonatkozó megállapítások figyelembe vételével, az Mmtv. irányadó rendelkezései megjelölésével az ellátás összegének meghatározására kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság helytállóan mutatott rá arra is, hogy a hatóságot a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben hozott jogerős ítélet indokolása is köti, a megismételt eljárásban, a döntéshozatal során köteles annak megfelelően eljárni. A korábbi jogerős ítélet indokolásában foglaltaktól az alperes a Ket. 109. § (4) bekezdése megsértése nélkül nem térhetett el, arra az Mmtv. 33. § (7) bekezdése alapján sem volt lehetőség. Az alperes a fenti rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos - téves - álláspontja kialakítása során figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes ellátását a bíróság jogerős ítélete alapján, az abban foglalt iránymutatásnak megfelelően kellett megállapítania. A korábbi perben vitás feltételek – a jogerős ítélettel megállapítottan – már az elsőfokú társadalombiztosítási határozat meghozatalakor, 2013. június 25-én fennálltak, az annak megfelelő mértékű ellátásra a felperes az ezen időpontot követő harmadik hónap első napjától (2013. szeptember 1.) volt jogosult.
Budapest, 2015. július 17.
A Kúria Sajtótitkársága