I. A járásbíróság a 2014. február 28. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli lopás bűntettében és 2 rendbeli csalás vétségében. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és 61 470 forint vagyonelkobzással sújtotta.
A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2014. szeptember 17. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta – egyebek mellett – akként, hogy a terhelt terhére 1 rendbeli lopás bűntetteként értékelt cselekményt rablás bűntettének minősítette és a szabadságvesztés büntetés tartamát 3 év 6 hónapra felemelte.
A jogerős ítélet felülvizsgálati indítvánnyal érintett történeti tényállása szerint a pénz hiánya miatt a terhelt és az élettársa között a lakásukban a nézeteltérés alakult ki. Ezt követően indult el a lakásából a terhelt 2013. március 27. napján 7 óra 30 perc körül.
Az 50 éves sértett szintén ekkortájt indult el a lakásából a munkahelyére. Az utcában a jobboldali járdán haladt az autóbuszmegálló irányába. A jobb vállára volt felakasztva egy hosszabb szíjon a táskája, amelyben a személyes tárgyai, igazolványai, iratai és a pénztárcája is volt.
A terhelt a sértett mögött közlekedett. Meglátva az előtte haladó nő jobb vállán lévő táskát, elhatározta, hogy azt megszerzi azért, hogy a feltehetően benne lévő pénzt saját céljára tudja felhasználni. Óvatosan megközelítette hátulról, hogy őt ne vegye észre. Utolérve hátulról a lapocka táján meglökte és rögtön ez után megragadta a válltáska szíját. A lökéstől a sértett elveszítve az egyensúlyát előre mozdult. Kibillent, de nem esett el, mert a válltáskájának a szíját a terhelt a kezével maga felé rántotta és így az egyensúlyi helyzetét visszanyerte.
A terhelt a megfeszülő táska szíját elszakította, ezért a táska a földre esett. Onnan a terhelt azt felkapta, és a fülénél fogva futva távozott. Nem messze az elkövetés helyétől a terheltet elfogták. Cselekményével a sértettnek 144 700 forint kárt okozott, amelyből lefoglalással 83 230 forint összegű kár térült meg.
II. Az ügyben meghozott jogerős másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt [a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján] arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében cselekményét tényállási elem hiányában tévesen minősítette dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette helyett rablás bűntettének. A terhelt által tanúsított erőszakos magatartás nem volt olyan lenyűgöző erejű és akaratot bénító, amely alkalmas lett volna a sértett fizikai ellenállásának a leküzdésére.
III. A Kúria az állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos és ezért a megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
A Kúria rámutatott, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rablás megállapításához olyan személy elleni erőszakos elkövetési magatartás szükséges, amely a sértett ellenállását teljesen lenyűgözi, az ellenállás és a behódolás közötti választás szabadságát kizárja. Ez a megközelítés biztosítja annak az ugyancsak következetes gyakorlatnak az érvényesülését, hogy az erőszak nem önmagában, hanem az adott, konkrét sértetthez való viszonylatában lehet a sértett ellenállását megtörő, vagy kizáró (vis absoluta). Nincs tehát abszolút értelemben vett erőszak, mert az erőszak mindig relatív. A terhelt és a sértett viszonylatában értékelendő valamely erőszak olyannak, amely kizárja vagy nem zárja ki a sértett ellenállását.
A rablás és a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás elhatárolása szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy a fizikai erőszak személy vagy dolog ellen irányul-e. További kérdés, hogy az adott esetben megvalósult személy ellen végrehajtott erőszak eleget tesz-e a rablási erőszakkal szemben támasztott követelményeknek, vagy e fogalmi körön kívül esik.
A másodfokú bíróság helyesen részletezte, hogy a terhelt a sértettet váratlanul hátulról meglökte, amitől a sértett az egyensúlyi helyzetéből kibillent. Ezzel - egyidejűleg - a terhelt számára lehetővé vált, hogy a védekezni, elhárító magatartást tanúsítani nem tudó sértettől a táskáját elvegye, s ekként az erőszak kifejtését követően a lopást végrehajtsa. Ezért a Kúria a másodfokú bírósággal egyezően azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt erőszakos cselekménye nem dolog ellen, hanem kifejezetten személy ellen, a sértett teste (a hát lapocka része) ellen irányult és ténylegesen közvetlenül arra fejtette ki a hatását.
A másodfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a terhelt olyan erőszakot alkalmazott, amelynek következtében a sértett az egyensúlyából kibillent. Az erőszak ezáltal az elkövetés jellege folytán akaratot bénító volt. A sértett eredményes védekezését, ellenállását kizárta, és ez tette lehetővé, hogy a terhelt a lopást végrehajtsa.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős határozatban a terhelt cselekményének rablásként történő minősítésére a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül, törvényesen került sor.
Budapest, 2015. június 24.
A Kúria Sajtótitkársága