Jelentős ügyek

Régi neve: Elvi ügyek

A transzfer árazás jogszerűségének megítélése szakkérdés. Nem a bíróság feladata a haszonkulcs mértékének meghatározása, hanem az új eljárásban ezt az adóhatóságnak kell számszerűsítenie. ( Kfv. I. 35.774/2014. )

A felperes védjegyjogok forgalmazásával foglalkozik. A védjegyjogok használati jogát kapcsolt vállalkozásaitól kapta, és ugyancsak kapcsolt vállalkozásának szolgáltatta tovább. Az ellenértékek meghatározására csak az egyik vállalkozás esetében készítettek transzferár nyilvántartást. Eszerint a ténylegesen elért árbevétel képezte annak alapját. Ezzel szemben a felperes által fizetendő használati díjak értéke, kiadása fix volt, mert az üzleti év elején rögzítették annak értékét, mely azt követően nem volt módosítható.

Ha a jövedelmet nem a vagyontárgy (ingatlan) értékesítése, hanem az ingatlanokkal kapcsolatos tevékenység keletkezteti, akkor azt önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni

(Kfv.V.35.116/2014)

A Kúriának a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a magánszemély felperes 2009-2010. évi ingatlanforgalmazásai gazdasági tevékenységből származó összevont adóalapba tartozó önálló jövedelemnek, avagy külön adózó jövedelemnek minősülnek. A Kúria, a Pp. 11.§ (5) bekezdése alapján eljárva, érdemi döntését öttagú tanácsban hozta meg, és a következő jogi álláspontra helyezkedett:

A jogszerű gazdasági tevékenység folytatása érdekében adózó részéről minimálisan elvárható követelmény, hogy ellenőrizze annak a személynek az eljárási jogosultságát, akivel üzleti kapcsolatba lép Kfv.V.35.338/2014., Kfv.35.340/2014

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló döntéssel értett egyet az e részében jogszerű adóhatározatoknak azzal a felperes részéről sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben meg nem cáfolt, az adóhatóság bizonyított tényeken alapuló megállapításával, hogy nem valósult meg a számlákon feltüntetett felek között a megjelölt gazdasági esemény. 

A továbbiakban a Kúria vizsgálta azt, hogy a felperes mit tett meg az általa folytatott adóköteles tényállás jogszerűsége érdekében, és tevékenységét miként minősítette az adóhatóság illetve az elsőfokú bíróság. 

Tájékoztató a Kúria M.II. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált elvi jelentőségű Mfv.II.10.056/2015 számú ügyről – elmaradt munkabér megfizetése tárgyában

A felperesek munkaerő-kölcsönzés keretében gépkocsivezetői munkakörben álltak az alperes alkalmazásában Németországban. Az I. rendű felperes 2013. április 4-étől 9-éig végzett munkát, amelynek során többször kifogásolta a munkakörülményeket, így a továbbiakban nem kívánt dolgozni. Az I. rendű felperest a kifogásait követően egy szállodában helyezték el avval, hogy hazautazásáról gondoskodni fognak. A II. rendű felperes április 9-én hagyott fel a munkavégzéssel, és azt az utasítást kapta, hogy saját gépkocsijával hozza haza az I. rendű felperest is.

Az adóraktári engedéllyel rendelkező társaság mentesül a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, ha a címzett adóraktári engedélyes visszaigazolja a jövedéki termékek betárolását (Kfv.V.35.364/2014/10)

Az adóhatóság (alperes) határozatában kötelezte az adóraktári engedéllyel rendelkező felperest jövedéki adóhiány, adóbírság, és késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a felperes öt szállítmány esetén nem mentesült az adó megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, mert az ugyancsak adóraktári engedélyes Kft. adóraktárába a jövedéki termékek ténylegesen nem kerültek betárolásra. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, tudnia kellett a szállítással, betárolással kapcsolatos okmányok, bizonylatok valótlan tartalmáról.

A 20/1999. (II.5.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében olyan más jogkövetkezménynek minősül, amely mellett a timesharing szerződés semmissége nem állapítható meg

Pfv.V.21.571/2014/6.

A peres felek között 2010. június 05-én ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló üdülőhasználati (timesharing) szerződés jött létre.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a szerződés érvénytelen, mert az a szerződéskötéskor hatályos 20/1999. (II.5.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésébe és 11. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.

Tájékoztató a Kfv.III.35.275/2014. számú elvi ügyben, az ügyfél által igényelt terület meghatározása során figyelembe kell venni az adategyeztetésre való felhívásra tett ügyféli módosítást.

A felperes egységes területalapú támogatás iránt nyújtott be kérelmet, majd az abban szereplő területi adatot az elsőfokú hatóság adategyeztetésre való felhívását követően csökkentette. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperes kérelmét elutasította, mivel az ellenőrzések eredményei alapulvételével az igényelt terület és a megállapított terület közötti különbség meghaladta a megállapított terület 20 %-át. A hatóság az eredeti kérelemben szereplő területtel számolva hozta meg döntését.