Pfv.V.21.571/2014/6.
A peres felek között 2010. június 05-én ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló üdülőhasználati (timesharing) szerződés jött létre.
A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a szerződés érvénytelen, mert az a szerződéskötéskor hatályos 20/1999. (II.5.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésébe és 11. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a szerződés érvénytelen.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét – pontosítással – helybenhagyta, figyelemmel arra, hogy habár a Korm. rendelet 11. §-a értelmében az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a fogyasztótól semmilyen jogcímen nem követelhet és nem fogadhat el fizetést, a peres felek ügyvédi letétbe helyezési kötelezettségre vonatkozó kikötése így e jogszabályi rendelkezés megkerülésére irányul, azonban az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bekezdése értelmében az ilyen szerződés csak akkor semmis, ha ahhoz jogszabály nem fűz eltérő jogkövetkezményt. A Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése az idő előtti fizetés követelése, illetve elfogadása esetére azt a jogkövetkezményt írja elő, hogy a vállalkozás köteles ezen összeget a fogyasztónak késedelmi kamat fizetése mellett visszatéríteni. Ezért a Korm. rendelet által meghatározott eltérő jogkövetkezményre figyelemmel az üdülőhasználati szerződés a felperes által megjelölt jogcímen nem érvénytelen.
Budapest, 2015. május 15.
A Kúria Sajtótitkársága