A felperes keresetében 1.212.551.992 forint elmaradt vagyoni előny, jóhírnévsértés miatt 30.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá vagyoni kártérítésként 103.249.166 forint médiaszolgáltatási és frekvenciahasználati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes az alperesnél bíróként állt szolgálati jogviszonyban 2012. június 30-áig. Szolgálati jogviszonyának megszűnésekor az alperes kollégiumvezetői tisztséget töltött be. A köztársasági elnök a 2012. március 29-én kelt határozatával a felső korhatár elérésére hivatkozással a felperest 2012. június 30-ával bírói tisztségéből felmentette a 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja alapján. Az Alkotmánybíróság a 32/2012. (VII.17.) AB határozatával megállapította, hogy a Bjt. 90. § ha) pontja, valamint a 230.
A földgázkereskedő felperes és a földgázelosztó alperes 2008. január 14-én elosztási szerződést kötöttek, mely alapján a felperes jogosulttá vált az alperes elosztó rendszerének díjfizetés ellenében való használatára, míg az alperes a díjazás ellenében kötelessé vált a felperes által vásárolt földgáz felhasználókhoz való továbbítására. Az elosztási szerződés megkötésével egyidejűleg a felek korrekciós elszámolási szerződést nem kötöttek. A felperes földgáz kereskedelmi engedélye felfüggesztésre, majd visszavonásra került, azonban a felek között a korrekciós elszámolásra nem került sor.
Az ügyvéd felperes mint megbízott és a pénzintézet alperes mint megbízó között megbízási szerződés jött létre. A felek a megbízási díjat ügyenként fix összegben és a adós teljesítéséhez kötött mértékű sikerdíjban határozták meg. Tételesen rögzítették továbbá, hogy a végrehajtási eljárásban felmerülő mely költségelemek előlegezése terheli a megbízót.
A felperesi munkáltató 2014. július 7. és 2014. szeptember 30-a között 14 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalókat, s velük olyan tartalmú munkaszerződést kötött, amely rögzítette a napi tíz órás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabért.
A peres felek, illetve jogelődjeik között tervezési szerződés jött létre. A szerződésben a tervező díját a beruházáshoz megkapott állami céltámogatáshoz, mint vetítési alaphoz viszonyított százalékos mértékben határozták meg. A tervezőnek járó díj vonatkozásában két szerződésmódosításra került sor. A felperes a második szerződésmódosításban meghatározott végösszegű tervezői díjat hiánytalanul megkapta.
Az eljárás 2008-ban indult házasság felbontása és járulékai iránt, a felperes a házastársi közös vagyon megosztása iránt is keresetet terjesztett elő.
A felek az életközösség alatt jelentős értékű vagyont szereztek, több ingatlant vásároltak, ingóvagyontárgyakat vettek és egymással szemben elszámolási igényeket érvényesítettek.
A per 2012. május 23-án indult. A felek 1987-től élettársak voltak, kapcsolatukból 1997-ben és 1999-ben két gyermekük született, életközösségük 2010. év elején megszűnt. A felek az életközösség fennállása alatt közös Kft.-t alapítottak, a felperes nyugdíjazásáig a gazdasági társaságnál munkaviszonyban állt. A család színvonalas megélhetését azonban az alperes könyvvizsgálói tevékenység folytatásával foglalkozó egyéni vállalkozásából származó jövedelem fedezte.
A peres eljárás 2010. március 4-én indult. A felperes keresetében a közös vagyon megosztásán belül a közös tulajdon megszüntetését és többlethasználati díj megfizetésre kötelezést kért. Az alperes viszontkeresettel a közös vagyon körét kibővítette az életközösség megszűnésekori megtakarításokra, állítva, hogy az 7.000.000 forint értéket tett ki és hivatkozott a felperes „vagyonkimentésére” is. Kérte az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadok javára történő módosítását, gépjármű-nyereménybetétkönyv kisorsolása folytán megkapott nyeremény különvagyoni jellegére alapítva.