Az ügyvéd felperes mint megbízott és a pénzintézet alperes mint megbízó között megbízási szerződés jött létre. A felek a megbízási díjat ügyenként fix összegben és a adós teljesítéséhez kötött mértékű sikerdíjban határozták meg. Tételesen rögzítették továbbá, hogy a végrehajtási eljárásban felmerülő mely költségelemek előlegezése terheli a megbízót.
A felperes – más követelése mellett – a szerződésben kikötött megbízási díján felül a végrehajtási eljárásokban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX.8.) IM rendelet (Rendelet) 3. §-a alapján munkadíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest 513.185.475 forint összegben.
A bíróság jogerős részítéletével a felperesnek ezt a keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a felek közötti szerződést értelmezve megállapította, hogy a felek szerződésükben a felperesnek járó megbízási díjat egyértelműen meghatározták. A felperes által hivatkozott Rendelet szerint az adóstól befolyt ügyvédi munkadíj nem vált a felperes megbízási díjának részévé. Az nem következik szükségszerűen sem a szerződés természetéből, céljából, sem a felek korábbi gyakorlatából, de a kialakult szakmai szokásokból sem. Ezért a követelt összeg a felperest nem illeti meg.
Budapest, 2016. szeptember 26.
A Kúria Sajtótitkársága