A felperes keresetében 1.212.551.992 forint elmaradt vagyoni előny, jóhírnévsértés miatt 30.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá vagyoni kártérítésként 103.249.166 forint médiaszolgáltatási és frekvenciahasználati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes követelését arra alapította, hogy az alperes jogellenesen és felróhatóan járt el, amikor nem kötötte meg a felperessel a pályázat során általa elnyert ingyenes 92,9 MHz frekvenciára vonatkozó műsor szolgáltatási szerződést 2010. november 20-tól 2013. április 25-ig, majd ezt követően nem volt hajlandó annak hatósági szerződéssé való átalakítására. Így a szerződést csak az azt létrehozó jogerős ítélet után, 2014. február 14-én írták alá a felek. Miután a felperes ezalatt az idő alatt nem tudta az ingyenes frekvenciát használni, ezért megpályázta és elnyerte a 95,3 MHz frekvenciát, amelyért adott időszakban 103.249.166 forint frekvenciahasználati díjat kellett fizetnie. Az üggyel kapcsolatos alperesi nyilatkozatok sértették jóhírnevét, ezért nem vagyoni kártérítést igényelt. Mindezek mellett elmaradt vagyoni előny megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét három, sajtóban elhangzott nyilatkozattal. A jogsértés miatt 2 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Sem az elmaradt vagyoni előny megfizetése iránti, sem a díjak miatt érvényesített vagyoni kárigényt nem ítélte alaposnak.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével a médiaszolgáltatási és frekvenciadíjjal kapcsolatos kártérítési valamint a személyiségi jogsértés megállapítása és nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elbíráló rendelkezéseket részben megváltoztatta.
Kötelezte az alperest 103.249.166 forint és késedelmi kamatai megfizetésére.
A nem vagyoni kártérítés összegét 5.000.000 forintra felemelte.
Az 1.212.551.992 forint elmaradt vagyoni előny vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Kúria a részítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet részben hivatalból elutasította, mert az alperes a jogerős részítéletnek a hatályon kívül helyező rendelkezését is támadta, ami kizárt.
Érdemben a Kúria osztotta az ügyben eljárt bíróságok álláspontját, mely szerint a felülvizsgálat tárgyát képező közlések alkalmasak voltak a felperes üzleti jóhírneve megsértésére. A felperesnek megítélt 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést azonban az eset összes körülményére figyelemmel, a jogsértő nyilatkozatok tárgyi súlyával, ismétlődésével arányban álló, az elsőfokú bíróság által megítélt 2.000.000 forintra leszállította.
Ugyanakkor hatályában fenntartotta a jogerős részítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az alperest 103.249.166 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben ilyen összegű vagyoni kár érte a felperest a műsor szolgáltatási díj megfizetésével, mert az alperes együttműködési kötelezettséget sértő jogellenes magatartása miatt a felperes nem vehette igénybe a pályázaton elnyert ingyenes rádiófrekvenciát, helyette fizetős rádiófrekvencián sugározta műsorát. Az alperes vétlensége bizonyításával nem mentette ki magát a kárfelelősség alól, sőt a felek között korábban folyamatban volt előzményperek egyértelműen megállapították az alperes vétkes, felróható magatartását. A vagyoni kártérítés megítélésével a káron szerzés tilalmának elvébe ütközés sem volt megállapítható, mert a felperesnél nem jelentkezett vagyoni előny.
Budapest, 2016. szeptember 28.
A Kúria Sajtótitkársága