Egyedi ügyek

 A felperes kft. – szindikátusi szerződés kikötéseinek megfelelően – megküldte az üzletrész vételi jogának gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát az üzletrész tulajdonosának, az opciós vételárat azonban nem közölte. A felperes kft. és az üzletrész tulajdonosa a szindikátusi szerződésben részletesen szabályozták az opciós vételár megállapításának módját és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a vételár közlését követően adásvételi szerződést fognak aláírni.

A felperes 1999. június 14-én létesített az alperessel munkaviszonyt vasbetonszerelő munkakörre. Az ugyanezen a napon kelt munkaszerződés-módosítás és kiegészítés F/1. pontja szerint külföldi munkavégzésben állapodtak meg. A felperes Magyarországra történő visszaérkezését követően szabadságon volt, majd az alperes olyan iratot küldött ki a részére, miszerint fizetés nélküli szabadságot igényelt. Ezt követően megkapta az alperestől a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat, amely szerint a munkaviszonya 2000. március 16-ai hatállyal közös megegyezéssel megszűnik.

I. A törvényszék ítéletében a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében és 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében. Ezért őt – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett – 2 év börtönbüntetésre, 1.000.000 forint pénzmellékbüntetésre és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.

A kétoldalú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta:

A felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött létre az alperes által az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott támogatással megvalósítandó projekt (tehenészeti telep korszerűsítése és bővítése) tárgyában. A felek a szerződést több alkalommal módosították, és pótmunkák megrendelésére is sor került. Az alperes vállalta a technológiai eszközök beszerzésének elhúzódása miatti árfolyamváltozásból eredő felperesi többletköltségek megfizetését.

Az I-II. rendű alpereseket a III-XLI. rendű alperesekkel kötött szerződések alapján, az ellenük jogosulatlan pénzintézeti tevékenység bűntettének az elkövetése miatt folyamatban volt büntetőügyben a bíróság jogerősen elítélte. A Kúria előtti perben az Ügyész – egyebek mellett azok jogszabályba ütközése folytán (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. § (3) és (4) bekezdés) – kérte az alperesek által e tevékenység körében kötött szerződések semmisségének a megállapítását.

A társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyásával kötelezte felperest, hogy fizessen meg a biztosított balesete során elszenvedett sérüléseivel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások költségeit.

A munkaügyi bíróság a büntető bíróság által feltárt tényállás és a büntetőügyben beszerzett szakértői véleményekre alapítottan hozta meg határozatát további bizonyítási eljárás mellőzésével.

A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét amelyben kérte, hogy a bíróság a Ptk. 349. és 339. §-a alapján kötelezze az alperest 2.798.156.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, mert álláspontja szerint az alperes a pénzügyi tevékenység végzésére vonatkozó engedélyét jogszabálysértő határozatával vonta vissza és ezzel a működését lehetetlenné tette.

A felperes 1992. június 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban vezető raktáros munkakörben az alperes alkalmazásában. 2008. május 5-étől 2011. június 30-áig, majd 2011. július 1-jétől 2014. december 31-éig terjedő időtartamra az alperes felügyelőbizottsági tagjának választották munkavállalói képviselőként. A felperes felügyelőbizottsági tagként havonta 50.000 forint tiszteletdíjban részesült.

A peres felek között atipikus szerződés jött létre a nyomtatott telefonkönyv üzletág alperesi tevékenységből való kiszervezése érdekében. A szerződés sajátosan 10 éves periódusokban határozta meg az együttműködés, illetve annak meghosszabbítása kereteit, felmondás esetén történő megszűnés esetére végkielégítés fizetési jogkövetkezmény előírásával, és versenytilalmi megállapodást is tartalmazott.

A szerződés 2012-es megszűnésével összefüggésben a felperes által érvényesített 25 millió euro kártérítési és kártalanítási igényt a bíróság jogerős ítéletével elutasította.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes depóvezetői feladatokat látott el a felperesi munkáltatónál, munkaszerződése szerint vezető állású munkavállalónak minősült. A felek versenytilalmi megállapodást kötöttek egymással, amelyben rögzítették, hogy a munkavállaló a munkaviszonya fennállta alatt megőriz valamennyi olyan tényt, adatot, körülményt, ami üzleti titoknak minősül, és ezen kötelezettség megsértéseként 1.500.000 forint kötbért köteles fizetni.