A per 2012. május 23-án indult. A felek 1987-től élettársak voltak, kapcsolatukból 1997-ben és 1999-ben két gyermekük született, életközösségük 2010. év elején megszűnt. A felek az életközösség fennállása alatt közös Kft.-t alapítottak, a felperes nyugdíjazásáig a gazdasági társaságnál munkaviszonyban állt. A család színvonalas megélhetését azonban az alperes könyvvizsgálói tevékenység folytatásával foglalkozó egyéni vállalkozásából származó jövedelem fedezte. Az alperes a felek szóbeli megállapodása alapján a nyugdíjas felperes részére 2010 májusától havi 120.000 forint járadékot fizetett.
A felek 2010. augusztus 27-én három szerződést kötöttek. Az egyik szerződésben rendezték az élettársi közös vagyon megosztását és megállapodtak abban, hogy az alperesnél elhelyezett kiskorú gyermekek után a felperes tartásdíjat nem fizet, tartásdíj hátraléka nem keletkezett és a jövőben sem terheli tartásdíj fizetési kötelezettség. A második szerződés tárgya a Kft. üzletrészen fennálló közös vagyon megosztása volt. A harmadik szerződésbe az alperest terhelő havi 120.000 forint megfizetésére vonatkozó megállapodásukat foglalták. Az alperes vállalta, hogy havi 120.000 forintot a felperes élete végéig folyamatosan megfizeti arra tekintettel, hogy az életközösségük megszakadása miatt a felperes életvitele ne nehezüljön el.
Az alperes a szerződésen alapuló fizetési kötelezettségét 2011. június 1. napjától nem teljesítette.
A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését az életjáradéki szerződés teljesítésére, 2011. június 1. napjától kezdődően havi 120.000 forint járadék és a lejárt járadék megfizetésére. Az alperes a per kezdeti szakaszában viszontkeresettel a járadéki szerződés megszüntetését és érvénytelenségi kifogással a szerződés érvénytelenségének, semmisségének megállapítását, majd viszontkeresetét módosítva, elsődlegesen a szerződés megszüntetését kérte 2012. május 1. napjától kezdődően. Másodlagos viszontkeresete annak megállapítására irányult, hogy a szerződés érvénytelen, mert egyrészt kényszer, fenyegetés hatására jött létre, illetőleg jóerkölcsbe és jogszabályba ütközés okán semmis, mert a gyámhivatal nem hagyta jóvá a gyermektartásdíjról való lemondásra vonatkozó rendelkezést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet elutasító rendelkezése a szerződés megszüntetése iránti kérelem elutasítását tartalmazta. A szerződés semmisségével és érvénytelenségével kapcsolatos alperesi kérelmeket érvénytelenségi kifogásként bírálta el és megállapította, hogy az megalapozott, ezért a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az érvénytelenségi viszontkereset a jogellenes fenyegetésre, mint megtámadási okra alapítva alaptalan, mert a viszontkereset előterjesztéséig a megtámadási határidő eltelt, az alperes azonban kifogás útján érvényesíthette az igényét. A másodfokú bíróság ezért a jogellenes fenyegetés címén előterjesztett viszontkeresetet érvénytelenségi kifogásként érdemben vizsgálta, míg a semmisségi okokra alapítva előterjesztett viszontkereseti kérelmeket viszontkeresetnek tekintette és ennek megfelelően bírálta felül az elsőfokú ítéletet. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a nem fellebbezett, a járadéki szerződés megszüntetése iránti viszontkeresetet elutasító rendelkezést nem érintette, a jogellenes fenyegetésre a szerződés jogszabályba ütközésére alapított viszontkeresetet elbíráló rendelkezést megváltoztatta és ebben a körben a viszontkeresetet elutasította, míg a szerződés jóerkölcsbe ütközésére alapított érvénytelenségi viszontkereset és a kereset vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A felülvizsgálati eljárásban vitatott volt a részítélet meghozatalának lehetősége, az elsőfokú eljárásban el nem bírált, a megtámadási és a semmisségi okokra alapított viszontkereset érdemi elbírálása, annak elutasítása.
A felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott. A Kúria a 2016. szeptember 6-i tárgyaláson a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A bonyolult ügy elbírálása, az igen terjedelmes iratanyag, a több eljárási és az anyagi jogi szabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelem a megtámadási és semmisségi okok egyenkénti áttekintése hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést jelentett. A határozat írásba foglalása ugyancsak jelentős időráfordítást igényel.
Budapest, 2016. szeptember 8.
A Kúria Sajtótitkársága