Sajtó

Kfv.V.35.009/2014/4.

A Kúria és a Magyar Nemzeti Levéltár 2013-ban indította útjára az „Életutak – pályaképek” című konferencia-sorozatot, amelynek célja a kúriai elnökök életútjának és hivatali működésük történelmi korszakának bemutatása. A konferencia-sorozat második szakmai tanácskozására 2014. február 20-án 10.00 órakor kerül sor a Magyar Nemzeti Levéltárban.

A peres felek 2002 őszétől 2008 áprilisáig élettársi kapcsolatban éltek. Még az együttélésük előtt az alperes „lefoglalózta” a perbeli tanyát és a mellette lévő szántó ingatlant, majd a vételárat is kifizette. 2002 nyarán kötötte meg az alperes az adásvételi szerződést,amelyet vevőként a felperes is aláírt, így az ingatlan-nyilvántartásba 1/2-1/2 tulajdoni hányaduk került bejegyzésre. Ezt követően kezdődött el a tanya ingatlan teljes felújítása, amelyet az alperes szervezett, mivel a felperes munkavállalás céljából néhány hónapig külföldön tartózkodott.

A jogerős végzés elutasította az alapítvány kuratóriumának képviseletre jogosult elnökének a változás nyilvántartásba vétele iránti kérelmét, amelyet arra hivatkozással terjesztett elő, hogy valamennyi alapító jogutódlással történő átalakulása, illetve megszűnése folytán az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg. A jogerős végzés megállapította, hogy a Művelődési Minisztérium, mint alapító tekintetében, függetlenül a minisztériumok alapítás óta történt többszöri átszervezésétől, nem állapítható meg, hogy az alapítványnak nincs az alapítói jogok gyakorlására jogosult alapítója.

A házastársi közös lakás használatának rendezése, lakáshasználati jog ellenértéke és többlethasználati díj iránt indított perben a bíróságnak – az alperes viszontkeresete folytán – elsődlegesen azt kellett eldöntenie, hogy a peres felek között az életközösségük fennállása alatt, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződés, amelyben az alperes a különvagyonához tartozó ingatlanon a felperesnek, közös beruházásaikra tekintettel 40/100 tulajdoni hányadot juttatott, érvényes-e.