Az alperes 2003. április 29-től 2008. április 30-áig tartó határozott idejű munkaszerződéssel a felperes elnök-vezérigazgatója volt, aki a munkáltató alapszabálya szerint a felperest – annak első számú vezetőjeként – személyes felelősséggel irányította.
A jogvita elvi kérdés szempontjából irányadó tényállása szerint a felperes eladó és az I. rendű alperes vevő felbontották a korábban megkötött ingatlan adásvételi szerződésüket. Az I. rendű alperes azonban megtagadta a hozzájárulását a felperes tulajdonjoga visszajegyzéséhez, sőt jelzálogjogot alapított az ingatlanon a II. rendű alperes javára. Egy előzményi perben a bíróság pótolta a felperes tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatot.
Az alperes 2011 novemberében felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát bizalomvesztésre hivatkozva. Intézkedését azzal indokolta, hogy egy közalapítvány az általa kötött haszonbérleti szerződésben meghatározott ingatlanokon felül 40 hektár termőföldet jogcím nélkül használt és ezt a tényt a felperes nem jelezte, így ellenőrzési és intézkedési kötelezettségét elmulasztotta. Ez a helyzet a munkáltató álláspontja szerint a felperes szakmai elhívatottságának, fegyelmezett munkavégzésének, illetve lojalitásának a hiányát mutatja.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek az alperes alkalmazásában álltak vezető állású munkakörben. Munkaszerződésük módosítása azt tartalmazta, hogy személyi alapbérükön felül éves prémium illette meg őket minden ledolgozott hónap értékelése alapján a havi személyi alapbér 10-30 %-a közötti mértékben, a társaság által kitűzött célok megvalósításától függően.