Polgári ügyek

A felperes, mint végrehajtást kérő által indított végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó telefonon és faxon értesítette az ügyvéd foglalkozású alperest, hogy lefoglalja az adósnak a nála (ügyvédi letétben) elhelyezett pénzösszegét, és a követelés lefoglalásáról szóló értesítést ugyanaznap postán is megküldte az alperes részére. Az alperes három nappal a postai kézbesítést megelőzően, azonban a végrehajtói irat „faxolását” követően, a letétben elhelyezett összegből - megbízási szerződés alapján - harmadik személy számára kifizetést teljesített.

Az ingatlan-nyilvántartáshoz közbizalmi hatás fűződik, ezért fontos követelmény, hogy a bejegyezhető jogokat, feljegyezhető tényeket és a benne feltüntetett adatokat helyesen tartalmazza. Ha az ingatlan-nyilvántartás téves jog, tény adat bejegyzés (feljegyzés) vagy az ingatlan-nyilvántartási térkép hibája miatt helytelen, kiigazítása az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62.§ (1) bekezdésének c) pontjának megfelelő keresettel történhet.

Az ügyben elvi kérdésként merült fel: megtagadhatja-e a bíróság kép- és hangfelvétel készítését, ha a rendőrség képviseletében eljáró jogtanácsos nem járult hozzá ahhoz, hogy a sajtó jelenlévő képviselője róla kép- és hangfelvételt készítsen. A fenti ügyben a tanács elnöke a kép- és hangfelvétel készítését megtiltotta, függetlenül attól, hogy a Pp. 134/A. § (3) bekezdése szerint a sajtó az állami feladatot ellátó, e feladatkörében eljáró személyről a nyilvános tárgyaláson hozzájárulása nélkül is készíthet kép-, illetve hangfelvételt.

A 2002-ben házasság felbontása és járulékai iránt indított perben a felperes 2003-ban terjesztette elő a házassági vagyonjogi igények rendezése iránti keresetét, amelyet az alperes viszontkeresetében maga is érvényesített. A felek közös tulajdonában lévő ingatlan valós tulajdoni hányadainak megállapítása érdekében a bíróságok 1980-ra visszamenően folytattak le bizonyítást, amikor a házastársak – mindkét oldalról szülői támogatással és közös hitelfelvétellel – azt a lakást szerezték, amelynek helyébe a perbeli ingatlan lépett.

A felperes keresetében a Ptk. 81. §-ára és a 86. § (4) bekezdésére hivatkozva állította, hogy az alperesek az üzleti titkai, valamint a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretei birtokába jutottak és azzal visszaéltek. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását kérte.

A felperesek kereseti kérelmükben a Ptk.348.§-ára és a Ptk.350.§-ára alapítottan az alperes biztosítót az általa alkalmazott illetve megbízása alapján eljáró biztosítási ügynöknek 2.800.165.819 forint befizetett díj és elmaradt haszon kártérítésként való megfizetésére kérték kötelezni.

A jogerős közbenső ítélet helybenhagyta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, amelyben megállapította: az alperes köteles az I.-X.r. illetve a XII.-XXXI.r. felpereseknek a S. J. és a SIPI-AEGON Bt által okozott károk megtérítésére.

A Kúria a felülvizsgálati eljárása során 2012. február 7-én hozott végzésében kifejtette, hogy a pszichés állapot akut zavara következtében az ún. sürgősségi gyógykezelés elrendelésére, mint a személyi szabadságot és önrendelkezési jogot jelentősen korlátozó intézkedésre csak a garanciális szabályok betartásával lefolytatott eljárásban, a közvetlen veszélyeztető magatartás bizonyítottsága esetén kerülhet sor.

A felek között 2001. június 11-én létrejött vállalkozási szerződés alapján a felperes egy társasház épületének tetejére újabb emeletet és magastetőt épített. Az őt megillető vállalkozói díjat azonban az alperes a minőségi kifogásai miatt maradéktalanul nem fizette meg.

A 93.684.505 forint megbízási díj és járulékai megfizetése iránt indított perben a felek között vitás volt a magyar bíróság joghatóságának megállapítása, a jogviszony létrejötte, érvényessége, tartalma és jogi minősítése, a felperest megillető megbízási díj számításának módja, a díjkövetelés összege és esedékessége, és a követelés elévülésének kérdése is.

A felperes kártérítés megfizetése iránti keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 11. §-át azzal, hogy nem határozott meg minőségi követelményeket a tekintetben, hogy milyen feltételeknek megfelelő szervizekkel köt szerződést, ezzel a felperesnek versenyhátrányt okozott, akadályozta piacra lépését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.