Tájékoztató a Kúria kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos határozatáról

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. április 11.

A Kúria a felülvizsgálati eljárása során 2012. február 7-én hozott végzésében kifejtette, hogy a pszichés állapot akut zavara következtében az ún. sürgősségi gyógykezelés elrendelésére, mint a személyi szabadságot és önrendelkezési jogot jelentősen korlátozó intézkedésre csak a garanciális szabályok betartásával lefolytatott eljárásban, a közvetlen veszélyeztető magatartás bizonyítottsága esetén kerülhet sor.

A felülvizsgálat tárgyát képező ügyben az első- és másodfokú bíróság szükségesnek ítélte az érintett személy (kérelmezett) kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését, mivel – álláspontjuk szerint – annak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben (Eütv.) rögzített feltételei fennállnak. A kérelmezett ugyanis öngyilkosságot kísérelt meg, tehát önmagára súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsított. Pszichiátriai intézetbe történt beszállítását követően pedig az igazságügyi elmeorvos szakértő megállapította, hogy a kérelmezett paranoid üldöztetéses téveszméit hangoztatja, kóros elmeállapota miatt ezért pszichiátrián történő gyógykezelése indokolt.

A kérelmezett a jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében – ahogyan az alapeljárásban is – hangoztatta, hogy a csuklóját nem öngyilkossági szándékkal metszette fel, hanem demonstrációs céllal, az általa feltárt gazdasági visszaélések miatti tiltakozásul. Ezt követően csak 6 nappal később szállították be – akarata ellenére – a pszichiátriára, noha ez alatt az idő alatt önmagát, illetve a környezetét veszélyeztető cselekményt nem követett el. A kórházban pedig úgy készült egy blanketta szakértői vélemény az állapotáról, hogy tényleges vizsgálatára nem került sor.

A Kúria a felülvizsgálati eljárás során hozott határozata értelmében Magyarország Alaptörvénye IV. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy senkit sem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Az Eütv. pedig az alapelvek között rögzíti, hogy a beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Ilyen eset, ha a beteg – pszichés állapotának akut zavara következtében – saját vagy más életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

A sürgősségi gyógykezelésére vonatkozó rendelkezések alkalmazására csak számos a beteg érdekeit védő, garanciális rendelkezés betartása esetén kerülhet sor. Jelen esetben azonban ezen garanciális előírások betartására formálisan került csak sor, ami nem volt elegendő annak eldöntéséhez, hogy a kérelmezett kötelező gyógykezelésének elrendelése valóban indokolt volt-e.

Így nem álltak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy a kérelmezett a csuklóját a pszichiátriai intézetbe történő beszállításának napján vagy 6 nappal azt követően metszette-e fel. Amennyiben a korábbi időpont a valós, vizsgálni kellett volna a köztes időszak eseményeit. A csatolt elmeorvos szakértői véleményből nem állapítható meg, hogy az orvosszakértő által diagnosztizált paranoia miért tette szükségessé a kérelmezett sürgősségi gyógykezelését az általa vitatott öngyilkossági kísérleten túlmenően.

A hiányos tényállás ellenére az eljárt bíróságok a kérelmezett önrendelkezési jogát korlátozó döntést hoztak, noha a bizonyítékok nem álltak teljes körűen rendelkezésre.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A Kúria vonatkozó döntése – mint az alsóbb fokú bíróságok számára irányadó elvi határozat – előre láthatólag a Bírósági Határozatok májusi számában fog megjelenni.

Budapest, 2012. április 11.

A Kúria Sajtótitkársága