Polgári ügyek
Tájékoztató a Kúria Fpkf.VII.30.037/2015/4. számú elvi jelentőségű határozatáról, amelyben a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló fellebbezési jogával összefüggésben fejtette ki álláspontját
Amennyiben csupán a találmány szerinti megoldás ismeretében tűnik úgy, hogy a találmány a szakember számára kézenfekvő, a feltalálói tevékenység és a találmány újdonsága megállapítható.
A Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén, illetve az általa megjelölt uniós jogszabályok közvetlen megsértésére hivatkozással keresetet nyújtott be Balatonkenese önkormányzata és polgármesteri hivatala ellen 266.693.659 Ft, illetve 19.929 euró tőkeösszegek és járulékai megfizetése iránt.
Az ügyben eldöntendő kérdés az volt, hogy a csődegyezség megkötését követően, de még annak bírósági jóváhagyását megelőzően az alperes jogszerűen használta-e fel a felperes által letett óvadék teljes összegét. Ehhez azt a jogkérdést kellett a Kúriának megválaszolnia, hogy a csődegyezség mikortól hat ki az abban részt nem vett hitelezőkre, mikortól van a csődegyezségnek kényszeregyezség hatálya: a megkötésétől (ez volt a másodfokú bíróság álláspontja), vagy csak a jogerős bírósági jóváhagyástól (ez volt az elsőfokú bíróság álláspontja).
A felperes a keresetében kárként annak az összegnek a megtérítésére kérte az alperes bank kötelezését, amelyet alkalmazottja 2003. november 10. és 2011. január 17. között jogosulatlanul a felperes bankszámlájáról a saját bankszámlájára átutaltatott. Az alperesnek az a mulasztása volt bizonyított, hogy a csoportos átutalási megbízás teljesítéséről kiállított bankszámlakivonatok nem tartalmaztak megfelelő tájékoztatást.
A tárgyalásos közbeszerzési eljárás lefolytatását követően kötött ingatlanhasznosítási megállapodással vegyes vállalkozási jogviszonyban a másodfokú bíróság jogerős ítéletével csak kisebb részben találta alaposnak a felperesek keresetét. A felek közötti levelezés tartalmából és a tanúvallomásokból arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltozott, mindkét fél által elismerten szükséges műszaki tartalomhoz kapcsolódó vállalkozói díjban a peres felek megállapodni nem tudtak.
A speciális adottságú gyümölcsös és gazdasági épület megjelölésű, a valóságban présház és pince felépítményekkel rendelkező ingatlan az I. rendű felperes és az I. rendű alperes osztatlan közös tulajdona, a II-III. rendű felperesek, valamint a II. rendű alperes haszonélvezők. Az ingatlant mind a felperesi, mind az alperesi család szőlő-és gyümölcstermesztésre, ezen belül elsősorban tárolás céljára használják.
A peres felek 1998-tól 2007-ig érzelmi kapcsolatban, közös háztartásban éltek. Az alperes jelentős értékű különvagyoni készpénzzel rendelkezett, volt házastársától – a vagyonjogi elszámolás eredményeként – 3.000.000 DEM-ben részesült. A felperes házassága felbontásakor 1.900.000 forint jutót kapott. A Magyarországra költöző alperes a saját vagyoni készpénzét a felperes tanácsára ingatlanokba fektette. Nagy értékű lakás, illetve telekingatlanokat vásárolt, a telkeken társasházakat építtetett. A felperes kárpótlási jegyek adásvételével foglalkozott.
A per tárgya a házastársi közös vagyon megosztása volt. A közös vagyonba a házastársak házas ingatlana, három gazdasági társaság megosztandó vagyona, az ingatlanon az életközösség alatt és az életközösség megszűnése után végzett beruházások elszámolása, továbbá az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése tartozott. A per alatt mindkét házastárs az ellenérdekű fél követelésének meghiúsítása érdekében az ingatlan tulajdoni hányadára ajándékozási szerződést kötött.
Vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díjkövetelés iránt indult perben a Kúria megállapította, hogy a felperes által hivatkozott vállalkozói szerződés egyes pontjaira vonatkozó semmisség az elsőfokú eljárás adatai alapján egyértelműen nem volt hivatalból észlelhető, ezért a jogerős ítélet e körben az érdemi vizsgálatot jogsértés nélkül mellőzte.